A pusztító laskagomba

A kínai nyár bár nem szöszölt, levele annyi volt, hogy már nem bírták mun­­kával, és az ágai is törtek, ha fújt a szél. 

– Volt egy fenyőnk a kerítés mellett, amit egyszerűen gyökerestül kivitt a szél. Szerettük volna elkerülni, hogy ez megismétlődhessen – mesélte Vas Sándorné Anikó, ezért a fákat tavasszal kivágták. Igen ám, de mi legyen a méretes tuskókkal? 

– A férjem, Sanyi amúgy is szokott rendelni gombaspórákat – tette hozzá. 

– A lényeg az, hogy egy du­­­­nántúli illető szaporítja, postán rendeltem tőle kétezer-­valahány száz forintért. A tuskóból egy szeletet le kell vágni, közérakni a spórát, és leszögezni, hogy szorosan legyen rajta. Fekete fóliával le kellett kötni, mert az első időszakban az a jó, ha sötétben és párában van. Az egyik célja az, hogy meg lehet enni: ki lehet rántani, és pörköltnek is kiváló, a másik meg az, hogy ez a spóra szépen behatol a gyökerébe. Nem hagyja sarjadni a fát, teljesen kipusztítja, és a tuskók is elkorhadnak – magyarázta a Vas házaspár. 

Arra kell csak figyelni szüretkor, hogy a még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.