2021.12.01. 17:30
Volt olyan idő Szegeden, amikor advent idején tilos volt a tánc
Bár az advent hagyományosan a várakozás, az elmélyülés ideje, a múlt század húszas éveiben a nagyvárosban már nem vették annyira komolyan a zenés-táncos rendezvények tilalmát. Egészen addig, amíg nem jött egy új rendőrfőtanácsos.
Mulatozó férfi cigányzenésszel 1928-ból. Advent idején ebben az évben is tilos volt a tánc Szegeden.
Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor
Szeged„Szeged új főkapitánya huszonkilenc napra betiltott minden bálat és táncos összejövetelt” – adta hírül a Délmagyarország 1926. november 28-i száma. Az advent az elmélyülés, a várakozás időszaka, hagyományosan sem tartottak a kezdetétől karácsonyig mulatságokat – de ahogy cikkünk tanúsítja, ezt akkoriban már nem vették annyira szigorúan a városban. „Az elmúlt esztendőkben, így még tavaly is, az advent alatt táncmulatságok engedélyezését a hatóságok a legliberálisabban kezelték és kifogásokat nem emeltek az ellen, ha egyesületek, népkörök vagy különböző felekezetek jótékony célú táncmulatságokat rendeztek az advent alatt. A kávéházi táncok engedélyezése elé sem gördültek akadályok a múlt évben.” Nem úgy dr. Buócz Béla idején.
Vallásos érzületet sért
Új seprű jól seper, tartja azonban a mondás: az új kapitány intézkedése mindenkit meglepett. „A kávéház- és táncteremtulajdonosok fel is keresték dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsost és arra kérték, hogy ahogy a múltban is, kivételes esetekben engedélyezze az adventi bálak megrendezését.” Ő azonban elzárkózott a kérés elől, amit azzal indokolt, hogy Szeged lakosságának 95 százaléka katolikus, és „a lakosság vallásos érzületét mélyen sértenék az advent ideje alatt rendezendő táncmulatságok”. Más vallásfelekezeteknek sem engedélyezte a táncmulatságot, mert „a város túlnyomórészben katolikus lakosságát ezzel is súlyos sérelem érné”.
A zsidó ifjúság hanukabálját is betiltották, amit minden évben zárt körben, a hitközség helyiségében rendeztek meg.
Megpuccsolták a tisztek
A táncbetiltó rendőrségi intézkedés máris félkudarcot szenvedett, állt a cikkben.
A szegedi tüzértisztek nem nyugodtak bele a határozatba, és a honvédelmi miniszter útján kértek engedélyt a belügyminisztertől – meg is kapták.
December 4-én megrendezhették hagyományos báljukat a Kassban. A hanukabál sem maradt el, derült ki pár nappal később. A rendőrfőtanácsos azt mondta az őt felkereső rendezőnek: rosszul volt informálva, a bált engedélyezi. A kávéházak tulajdonosai egyébként megfellebbezhették volna a döntést a belügyminisztériumnál, de mire választ kaptak volna, az adventi időszak is véget ért.
A bárok kivételével
A tilalom kevés kivétellel működhetett, mert két év alatt már hagyomány lett belőle. Adventi szokásos tánctilalomról írt a Délmagyarország 1928. december 8-i cikke a „böjti időkre” vonatkozóan, a rendőrség közigazgatási osztálya, olvastuk, „táncmulatságokat nem engedélyez és záróra meghosszabbítást csak a legkivételesebb esetekben ad”. A régi szokások és az új világ ütközött össze ebben az évben, nyílt ugyanis két bár Szegeden – reggel öt óráig kaptak zene- és táncengedélyt. Úgy tűnik, nem sértették a lakosság vallásos érzületét, ugyanis ezeket nem érintette a tilalmi rendelet. Ahogy Buócz indokolt: „Mindkét bárnak iparengedélye van és így véleményem szerint a tánc és zene korlátozása a bárokban nem volna igazságos.”