Egyre több a mikroműanyag

Tavaly szeptemberben írtuk meg, hogy a Szegedi Tudományegyetem kutatásának eredményei szerint egyre több a mikroműanyag a Tiszában és mellékfolyóiban. A vizsgá­latok most már harmadik éve tartanak, a kutatásokhoz te­repi és műholdas adatokat is használnak. A cél, hogy átfogó képet kapjanak arról, honnan, hogyan alakul ki a folyó és vízrendszerének szennyezése.

Mindenünk műanyag

Ahogy a kutatás vezetője, Kiss Tímea, az SZTE TTIK Geoinformatikai és Természeti- és Környezetföldrajzi Tanszékének docense korábban összefoglalta, a műanyag a szennyvízzel és a hulladék nem megfelelő elhelyezésével bejuthat a folyókba, és öt milliméternél kisebb darabokból álló mikroműanyaggá válik.

Ezt a folyók elszállíthatják, il­­letve a hordalékkal együtt lerakják. Egyre több műanyagot használunk, szinte minden eszközünk részben vagy teljesen műanyagból készül. Vannak mikroméretűre gyártott műanyagok is például koz­­metikai szerekben, de a leg­­több ilyen szemcse nagyobb darabok lemorzsolódásával jön létre. Azzal, hogyan kerülhet a Tiszába és mellékfolyóiba mindaz, ami elaprózódhat, már több alkalommal foglalkoztunk – nemcsak a kutatásról szóló, hanem a PET Kupa expedícióit bemutató írásainkban is. Itt és itt.

Az viszont minket is meglepett, hogy egy-egy mosásnál a műszálas ruhákból 70 ezer szemcse is kerülhet a szennyvízbe, onnan a folyókba.

Mérések és műholdképek

A kutatás során a forrástól a torkolatig, Rahótól Titelig évente mérik, mennyi mikroműanyag van lerakódva az üledékben. A kutatás másik ré­­szében ötnaponta vizsgálják, mennyi mikroműanyag szállítódik a vízben, ilyen gya­korisággal halad el ugyanis felettünk a Sentinel-2 műhold. Egy bizonyos sávjában lehet érzékelni a víz színét, és ebből lehet következtetni a lebegtetett hordaléktartalomra. Az eredmények és az elemzések is romló tendenciát mutatnak.

– Egyrészt egyre több a mikroműanyag a Tiszában, másrészt át is tevődik az eloszlása. Ez azt jelenti, hogy ha van egy szennyezési gócpont, akkor az később, az alatta lévő szakaszon megjelenik, eloszlik – így magyarázta az eredményeket a kutatás vezetője.

Romló tendencia

Az utóbbi évtizedekben folyóba került műanyag szemcsék 500–1000 évig nem bomlanak le: ezeket a vízi élőlények tápláléknak nézik, megbetegszenek. A rajtuk megtapadt to­­xinok nem mosódnak le a víz­­zel, kioldódhatnak belőlük az előállításukhoz használt mérgező vegyszerek, és baktériumok is megtapadhatnak a felszínükön. Nemcsak a halakban, hanem az összes feldolgozott húskészítményben találtak már műanyagszemcséket. Gyulladást, betegséget okozhatnak, mérgezik az emberi szervezetet is.

Az SZTE kutatását, ami a tervek szerint tovább folytatódik, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) finanszírozza.