Villanyszerelő-múzeum is lesz a családi házban

Természetes, hogy mindenki odafigyel azokra az eszközökre, amiket munkája során használ, de László Zoltánnál azok a dolgok is szépen elrendezve állnak, amelyekkel már manapság senki sem dolgozik. A szentesi fiatalember azt tervezi, hogy egy villanyszerelő-múzeumot hoz létre a régi felszerelésekből. 

– Nagyapám is villanyszerelőként dolgozott, engem pedig már kisgyerekként érdekelt a szakma, hat-hét évesen kezdtem el „szerelni”. Elsőnek egy százas szöget dugtam a konnektorba – kíváncsi voltam, hogy miért nem ráz meg az áram, amikor mindenki azt mondja. Nagyapám elmagyarázta, hogy mit jelentenek a pólusok, onnantól kezdve kezdtem el barkácsolni. Mindig azt mondta: az áramot tisztelni kell, és nem bánt. Én is ezt fogadtam meg, s így is cselekszem – mesélt nagyapjáról László Zoltán. 

A szentesi fiatalember bár pénzügy-számvitel szakon végzett a középiskolában, maga is a pályára került, évek óta villanyszerelőként dolgozik. Párjával a csend és a nyugalom miatt döntöttek úgy, hogy Derekegyházra költöznek, egy családi házat újítanak fel. Zoltán a szakma és nagyapja iránti tiszteletből határozta el, hogy ha elkészül a ház, egy kis múzeumot alakít ki benne. 

Már egész szép kollekciója gyűlt össze, de mindig vadászik újabb kincsekre. 

Gyűjteményében szinte minden van, amivel elődei dolgoztak: régi analóg műszerek, tekercselőgép, 1970-es villanyóra, porcelán szigetelő, „piskóta” aljzat, Miha relé, egykori szakkönyvek. 

– Gyerekkoromban csodáltam nagyapámat. Nagyon büszke volt rám, amikor bejelentettem, hogy én is villanyszerelő leszek. Mindig megmutattam neki, milyen újdonságokkal dolgozunk. Neki, és a villanyszerelő szakmának is szeretnék emléket állítani ezzel a kis múzeummal. Úgy tervezzük, hogy még idén beköltözünk, és szeretném, ha jövőre a múzeum is elkészülne – összegzett László Zoltán.