Elkezdődött a nagyböjti időszak

A hamvazkodás szertartása a járványhelyzet miatt idén sem a hagyományos módon zajlott. A papok a homlokra rajzolt kereszt helyett idén is meghintették a hívek fejét a tavalyi esztendő virágvasárnapján szentelt barka hamujával. 

A dómban az esti szentmisét Kondé Lajos, a Belvárosi Plébánia plébánosa celebrálta, aki elmondta, a hamvazkodás szertartása mulandóságukra emlékeztet, esendőségünkkel szembesít. 

– A szertartást vezető pap ezt a jól ismert mondatot mondja: „emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba”. Ez a szertartás emberi életünk végességét mutatja. Világossá teszi azt a tényt, hogy az élet, amit kaptunk Isten kegyelméből és szeretetéből, véges. Kicsinységünkre, bűnre hajló gyengeségünkre figyelmeztet bennünket – mondta, majd a hamvazószerdával elkezdődött nagyböjti időszakot a bűnbánat, a megtérés, valamint az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődés útjaként határozta meg, amely során különös hangsúlyt kapnak a lemondások. 

– Érdemes ennek az útnak a végére is tekinteni, látni a célt. Szeretnénk megérkezni a szent három nap liturgiájához, nagyszombat vigíliájához, hogy örvendező szívvel találkozzunk majd a föltámadt Krisztussal – emelte ki. 

A pasztorális helynök prédikációjában a nagyböjti időszak három alappillérét határozta meg, amelyek a lemondás, az imádság és az adakozás. 

– Érdemes végiggondolni, hogyan tudunk lemondani dolgokról. Hogy mi az, ami gátol az Istenhez vezető úton – hangsúlyozta, majd a minőségi, őszinte imádság fontosságáról beszélt. 

– Érdemes végiggondolni, milyen az Isten-kapcsolatom, az imádságom. Megszokott, gyors, hogy minél hamarabb túlessek rajta, vagy képes vagyok valóban az Istenre figyelve, őszintén beszélni vele, feltárni életemet, gondolataimat, vágyaimat, dicsőítésemet felé – fejtette ki. 

A harmadik pillér kapcsán pedig annak tudatosítását hangsúlyozta, hogy felelősek vagyunk embertársainkért. 

– Ami az enyém, nem tarthatom csupán magamnak. Felelős vagyok másokért, érzékeny vagyok a másik ember gyengeségére, szegénységére, nincstelenségére, esendőségére. Megosztom javaimat a másik emberrel – mondta Kondé Lajos.