Helyi közélet

2022.05.28. 14:26

Szegvár a vizek falva a megyében

Szegvár a vizek falva – erről 1994-ben Kovács Lajos ma már Mindszenten élő helytörténész, volt múzeumvezető könyvet írt. Lapunknak is mesélt arról, milyen vizek ékesítik a települést.

Kovács Erika

A Kórógy-tó kedvelt pihenőhely Szegváron.  Fotók: Kovács Erika

A Kórógy-tó kedvelt pihenőhely Szegváron.  Fotók: Kovács Erika

Szegvár a Kurca és a Kórógy-ér találkozásánál fekszik, mindössze néhány kilométerre a Tiszától. A település holtággal is büszkélkedhet, ami sokak szerint legalább olyan szép, mint a mártélyi. A szegvári ta­­vak is közkedvelt kiránduló-, no és horgászhelyek. 

A Tisza árterébe nyúló földnyelv 

Szegvár már az őskorban is lakott telephely, fekvésénél, elhelyezkedésénél fogva ősi halászfalu volt. Az újkőkortól kezdődően minden korban él­­tek emberek a Kurca, Kórógy folyók által határolt területen, több évszázadon át a szarmaták, majd később az avarok is. A tatárjárás után azonban lakatlan pusztasággá vált. A falu neve 1332-től ismert Zeegh alakban, akkoriban a szeri Pósa család birtoka volt. 

A „szeg” a sarokra, szegletre utal, a település középkori magja ugyanis egy, a Tisza árterébe nyúló földnyelven alakult ki. A település nevéhez a „vár” név későbbi hozzáadás. 1722-től a Károlyi grófok tulajdonába ke­­rült a terület. Gróf Károlyi Sándor adományleveleiben már Szeghvár-puszta néven je­­gyezték fel. A XVIII. század végén így írtak róla: „Szegvár: Magyar falu Csongrád Várm. földes Ura Gr. Károlyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kurtza vize partyán, a’ Tiszához 1/2, Szenteshez 1, Szegedhez 5 mértföldnyire. Díszesíti a’ szép Vármeg0yeháza, földgye fekete, és jól termő, fája határjában nintsen, de igen számos marhákat nevelnek, gabonája, nádgya, hala, szárnyas vadgyai bőven vannak; az Uraságnak serháza is van benne, szőleje kevés. Békerítik áradások idején e’ helységet n. ny. Kurcza vize, é. Kontratava, dél. Korágytava; Lándon nevű tava hallal bővelkedik; piatzok Ketskeméten, és Pesten van.”

Az idézet Vályi András Magyar országnak leírása, 1796–1799 című írásából származik. 

Nepomuki Szent János szobrát Forray Máté tanító állíttatta 1795-ben. A szobor a Kurca hídja mellett áll. Fotó: Kovács Erika

Sárgára színezte lábukat a víz 

A szegvári vizeket tehát mindenhol megemlítik. Kovács La­­jos volt múzeumvezető, helytörténész 1994-ben könyvet is írt a település folyó- és állóvizeiről, Szegvár a vizek faluja címmel. 

 Szegvárnak több, úgynevezett vize is van. A központot díszíti a Kórógy-tó. Ez egy nagyon régen kialakult vízfelület, a keletkezési időpontja nem ismert. A régi öregek elmesélése szerint három forrás táplálta a tavat. Leírásokban és szájhagyomány útján is fennmaradt, hogy a falusi emberek sokszor fürödtek a tóban, aminek a vize sárgára színezte a lábukat. Ez arra utal, hogy a forrásvíz igencsak jódos lehetett. Napjainkban igen kedvelt családi pihenőhellyé vált a Kórógy-tó. Szépen kiépítették a környezetét 

– mesélte Kovács Lajos. 

Itt ütött tábort Ősbő és Velek kapitány 

A Kórógy-tótól csak pár lé­­pésnyire található a másik szegvári víz, a Kórógy-ér. A csatorna első írásos említése Anonymushoz kötődik: „A Kó­­rógy vize mellett ütött tábort Ősbő és Velek kapitány serege mikor Mén-Marót bihari vezér ellen mentek...” 

A Kórógy a mai Békés me­­gyéhez tartozó déli területekről és Fábiánsebestyén térségéből gyűjtötte össze a vizet, majd Derekegyházon keresztül, a Kontra-tó alatt, Szegvár belterületén keresztülfolyva a Kurcába ömlött. Medre széles, jól kiképzett volt, főleg áradások alkalmával volt bővizű. Anonymus még folyónak írta, 1722-ben állóvíz volt, amelyben rendszeresen halásztak. Légi felvételekkel igazolták, hogy hajdan összeköttetésben volt a Hódmezővásárhelyhez közeli erekkel, tavakkal és mo­­­csarakkal is. Napjainkban kettős működésű csatorna, gravitációs bel- és csapadékvíz elvezetőként, illetve öntözőcsatornaként üzemel. 

 Mindig is hadakoztam a Kórógy-csatorna megnevezés ellen. A Kórógy egy ér, ami a vizeket összegyűjti 

– mondta Kovács Lajos, majd folytatta a szegvári vizek sorolását. 

–A Kurca is jelen van a település életében. Mi visszük azt a meggyőződést, hogy a Kurca szegvári, és nem szentesi. Természetesen ez nem így van 

– mesélte nevetve. 

A hagyomány szerint a Kurca egy fuldokló törökről kapta a nevét. Erről így írt Zsíros Katalin a Szentes földrajzi nevei című könyvében: „A Kurca folyó néveredetéről a Petrák krónika is igen sok helyen és igen sok féle változatban megemlékezik. Szembeötlő, hogy bármelyik változatot is nézzük, (Pl.: Csák Lajos-féle, Gólya Pál-féle, Polgár István-féle változat) az alapjuk ugyanaz mégpedig a következő: A Kurca régebben az Amád, vagy Almád nevet viselte, s a Kurca nevet a török időben kapta. Erről egy történet is fennmaradt, mely így szól: Egy töröknek a fia, vagy a felesége belefulladt a Kurcába. A török úszni nem tudván a partról kétségbe esve kiabálta családtagja nevét:– Kurca-Kurca. Ezt a túlparton leselkedő magyarok hallották és a szájhagyományok útján fennmaradt.” 

 A Kurca Szegváron átfolyó része a legtöbb helyen gondozott, és természetesen horgászparadicsom 

– említette meg Kovács Lajos. 

Osztrák generális lehetett a névadó 

A Lándor-tó történetéről a Lándor-tavi Horgász Egyesület honlapjáról jutottunk értékes információkhoz, „A Lándor-tó a korai középkor óta ismert és történeti forrásokban, oklevelekben említett mocsaras élőhely, az ős-Tisza egyik lefűzött ága, ami a 19. században elvégzett folyamszabályozás által vált lefolyástalan tóvá. »NANDUR« néven már a IX. században említik, mint Bolgár-Török kánság tulajdonában álló területet. 

Más források szerint a Rákóczi-féle szabadságharc osztrák generálisa, Landorf lehetett a névadó, aki a győztes Habsburgok adományaként jutott a tó és környéke birtokába. Említik a tavat a középkori Garamszentbenedeki Apátság egyik oklevelében is. 

Azt viszont már feljegyzések sokasága tanúsítja, hogy évszázadokon át elődeink a Tisza által elöntött, majd oda visszahúzódó vízterületen úgynevezett »foki« gazdálkodást, halászatot, pákászatot folytattak egészen a Tisza gátak megépítéséig.” 

Szegvárnak is van Dög-Tiszája 

A település határában fut a Tisza, és ott található a holtág is, amit a szegváriak Dög-Tiszának is neveznek. 

 A szegvári holtág leg­alább olyan szép, mint a már­­télyi, szerintem vannak időszakok, amikor még szebb is. A környezete, növény- és állatvilága rendkívül gazdag, szinte háborítatlan. Kár, hogy a lehetőséget nem használta ki a település, bár ezt a három kilométeres távolsággal is lehet magyarázni. Mindeneset­re nagyon jó sétákat lehet itt tenni, ajánlom mindenkinek valamennyi szegvári víz környezetét! 

– tette hozzá. 
A vizek hatalmas kincset jelentenek Szegvárnak. 

Annak idején a bolgárkertészek is kihasználták a vizet a kertészetük öntözésére. Természetesen a horgászok számára is igazi paradicsomot je­lentenek a szegvári folyó- és állóvizek 

– mondta Szabó Tibor György, Szegvár polgármestere. Az önkormányzat tervei között szerepel a vízi turizmus fejlesztése. 

 Szeretnénk, ha a Kurca ke­­nuzásra, kajakozásra is alkalmas lenne, létesítenénk egy ki­­kötőt is. Erre, amint lehetőség nyílik, pályázni szeretnénk 

– említette meg a településvezető, aki arról is beszélt, hogy a Kórógy-tó környezetét is fej­lesztik. Amióta mosdót építettek, kiülőket telepítettek a partra, egyre többen töltik ott a szabadidejüket egyénileg, családi és céges rendezvényeken. Az önkormányzat hosszabb távon pedig szeretné, ha a tó körbejárható lenne. 


 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában