Ásotthalmi aranyláz a Mátrában

Annyira komolyan vették az aranymosást a diákok, hogy amikor véletlenül egyikük meglökte a másikat, akinek így a kis üvegcsében összegyűjtött kincsei szétszóródtak, olyan csúnya szavak hangzottak el, hogy még most is elpirulok. Komolyra fordítva a szót, valóban nagy kaland volt az aranymosás. Az úgy kezdődött, hogy az ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti iskola diákjai elmentek kirándulni a Mátrába, ahol egyik nap ez a remek program várta őket.

Ellátogattak Magyarország legmagasabb településén, a festői szépségű Mátraszentimrén álló Mátra Ásványházba. (Magyarországon egyetlenegy olyan település található, amelynek legmagasabb pontja 835 méter magasan fekszik. A hat kisebb településből egyesített Mátraszentimre 1948-ban nyerte el jelenleg is érvényes közigazgatási határait.) 

Kaptak egy aranymosótálat, egy kis zacskó homokot, benne véletlenszerű mennyiségben kis csiszolt ásványdarabokat (jáspis, opál, achát, kalcit, turmalin, labradorit) és nyers ásványokat (gránát, pirit, szfalerit, hegyikristály). Meg hozzá egy csipeszt, amivel ki tudták szedegetni a kincset. Szépen csillogtak az apró kis ásványdarabkák, azt meg kell hagyni. Kicsit sajnáltam is, hogy nekem nincs türelmem az ilyesmihez. Pedig az arany pont a kedvencem.