Az elhurcolt és meggyilkolt romákra emlékeztek

 Becslések szerint a roma holokauszt, vagy ahogy a cigányok mondják porajmos idején a nácik a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg, közülük 23 ezret Auschwitzban. A történészek ötezer és hetvenezer közé teszik azon magyarországi romáknak a számát, akik koncentrációs táborokban vesztették életüket 

– mondta a roma holokausztra emlékezve augusztus 3-án a Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a második világháború alatt elhurcolt és meggyilkolt cigány gyerekek, nők és férfiak emléktáblája előtt.

Nagy Mihály arra emlékeztetett, hogy a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján 1972 óta emlékeznek meg a világ több országában arról, hogy 1944. augusztus 3-ra virradóra több mint háromezer cigány embert gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban. 2019 áprilisában pedig az Európai Unió augusztus 2-át a Holokauszt roma áldozatai emléknapjává emelte és hivatalosan is elismerte.

Nagy Mihály szerint a holokauszt nem szólt egyébről, mint hogy el kell pusztítani azokat, akik mások, ez az eszme nem az 1940-es években, hanem jóval korábban született. Ez egy terv része volt, amelynek végkifejlete, a népirtás volt.

 Az áldozatok emléke előtt fejet hajtva ki kell mondani, hogy az akkori magyar államnak súlyos felelőssége van abban, hogy ez megtörténhetett hazánkban. Ki kell mondani, hogy a hazánk német megszállását követő tragédia az akkori magyar államnak is szégyene. A népirtásokért viselt felelősség nem egyedül a hitleri Németországé 

– fogalmazott az elnök.

Nagy Mihály hozzátette, hogy azóta a cigányság megbocsájtotta, de el nem felejtette ezeket az embertelen gaz tetteket.

 Ideje lenne már véget vetni minden gyűlöletbeszédnek, minden sértő cselekvésnek, kirekesztésnek és fájó megkülönböztetésnek 

– fogalmazott.

A megemlékezésen részt vett és mécsest gyújtottak mások mellett a Csongrád-Csanád Megyei roma önkormányzatok vezetői, továbbá a szentesi, a dóci, az újszentiváni, a csanyteleki és a tiszaszigeti roma szervezetek vezetői is.

Magyarországon 1916-ban hoztak belügyminisztériumi rendeletet a „kóborló” cigányok nyilvántartásba vételére, a „renitensek” munkatáborba kényszerítésére. 1928-ban egy újabb körrendelet évente kétszeri országos razziát írt elő közöttük, majd 1938-ban egy csendőrségi nyomozási utasítás a cigányság egészét megbízhatatlannak minősítette. Az 1930-as évektől egyre gyakoribbak lettek a szélsőjobboldali sajtóban a cigányellenes kirohanások.

A cigányokat 1943-tól hurcolták kényszermunkára, Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után pedig legkevesebb harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények között.