Ismét csobog az örökkévalóság jelképe Szegváron

Néhány napja ismét víz csobog az új szegvári szökőkútban, a település központjában. A polgármesteri hivatal előtti park dísze a szép, kerek idomú fontana, amelyet Márton Sándor ajándékozott szeretett szülőfalujának, Szegvárnak. Hiszen Szegvár volt számára a bástya, és egyben a menedék, ahová jó volt visszatérnie a nagyon fiatal korában elszenvedett hadifogság után.

Bár a Kínában, carrarai márványból kézi faragással készített szökőkutat még tavaly októberben átadták, téliesítése miatt csupán az avatás napján működhetett. Idén tavasszal ugyan beüzemelték volna a Szegvári Falufejlesztő Kft. munkatársai, de a meghibásodott szivattyú miatt csak néhány napja üzemel újra – írta Purgel Zoltán a Szegvár Online Mozaik rovatában. Megemlítve, hogy egyben díszkivilágítást is kapott a szökőkút, köré pedig padokat helyeztek ki. 

Rögtön a beüzemelés napján birtokba vették a kutat a helyiek olyannyira, hogy az akkori rekkenő hőségben fiatalok még meg is mártóztak a vizében. Az augusztus 20-hoz köthető programokon pedig sokan időztek hosszasan a szökőkút körül. Igazolva a polgármester korábbi szavait, miszerint:  a kör alak az összetartozást és az örökkévalóságot jelképezi, így hát legyen ez a kút a szegváriak összetartó közösségének szimbóluma. Legyen ez a hely egy olyan hely, ahol ha szükség van rá, meg tudjanak pihenni, fel tudjanak töltődni.

A kutak az emberek találkozóhelyeivé váltak egykor, hiszen kannákkal, korsókkal hordták haza a vizet a közkutakról. Ott összetalálkozva megosztották egymással gondolataikat, híreiket, tanácsokat kértek és kaptak. Mára, a modern 21. században ezt a szerepet a parkok, terek és szökőkutak vették át. Ez utóbbi régóta hiányzott Szegvárról – fogalmazta meg gondolatait még az átadáskor Andrási Elemér, Szegvár plébánosa.