Pécsek Mária szegedi sebész mindig a beteg gyógyítását helyezi előtérbe

Azokhoz az orvosokhoz tartozik, akiken keresztül megnyilvánul a Jóisten gyógyító ereje – több ezren vélik ezt így Pécsek Mária sebész szakorvosról az országban, hiszen nemcsak a megyéből, hanem többek közt Székesfehérvárról, Debrecenből és Budapestről is vannak betegei. Köztük vannak olvasóink is, akik szerint a főorvos mentette meg az életüket. Ha ő nincs, ma már nem élnének, ezért jelölték Arany­embör­nek. 

Na­­gyon ma­nuális em­­ber voltam min­­dig is, de et­­től az orvosi beavatkozástól, a sebészettől féltem a legjobban, egészen addig, amíg végzős középiskolásként meg nem operáltak. Akkor döntöttem el, hogy sebész leszek, előtte vegyésznek készültem. Elsőre nem vettek fel az orvosira Szegedre, így egy évig adminisztrációs dolgokat végeztem, nővér voltam, és a műtőben segítettem az orosházi kórházban, nagyon érdekelt ez a szakma. Azt vallom, hogy ehhez kell egy készség, mert a sebészetet meg lehet tanulni egy bizonyos szintig, de ha nincs meg a készség, ha az ész és a kéz nem tud együtt dolgozni, akkor valószínűleg nem fog jól működni. Akinek jó manualitása van, az tud igazán sikeres lenni. Úgy érzem, nekem ez megvan, ezzel együtt születtem – mondta el lapunknak. 

Ötven éve gyógyít megyénkben 
A szegedi Gyógy-Palota, a ka­­locsai kórház és a siófoki Calendula Klinika szakembere 1971-ben kapta meg általános orvosi diplomáját a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, ahol 1977-ben sebész szakorvosi diplomát szerzett. Öt évtizede él és gyógyít megyeszékhelyünkön, ez idő alatt az ország egyik legjobb sebészévé vált, és ő végzett hazánkban először laparoszkópos epeműtétet 1989-ben, de nyitott epeműtétből is rengeteget végzett. Úgy gondolja, nagyon nagy baj, hogy nyitott epeműtétet már nem csinálnak manapság a sebészorvosok, pedig a szövődményeket csakis úgy lehet ellátni. 

Ma már csak kisebb, egynapos műtéteket vállalok, többek között lábszárfekélyek, visszerek és tályogok kezelését végzem, de epeköves és sérvdaganatos betegek kivizsgálásával is foglalkozom. Vastagbelet vagy gyomrot már nem operálok. Az ilyen műtéteknél az első öt napban ott kell lennie az orvosnak a beteg mellett, mert hiába mondja azt a beteg, hogy jól van, addig nem vagyok nyugodt, amíg arról személyesen meg nem győződtem. Most már a nagyobb operációk esetén más orvoshoz, a legjobb szakemberekhez irányítom a betegeket – magyarázta a proktológus. 

Nincs számára éjjel és hétvége 

Ugyanakkor szabadidőben vagy énidőben nem igazán bő­­velkedik Pécsek Mária, vagy ahogyan sokan szólítják, Babi, ugyanis mindennap és minden napszakban fogadja a betegek hívását, segít nekik, nem számít, hogy épp a vasárnapi ebédet fogyasztja vagy külföldre utazott. Igen ritka az, amikor a telefonja le van némítva. 

Én az a fajta orvos vagyok, aki nem magát, hanem mindig a beteget helyezi előtérbe. Mindegy, hogy hova mentem volna és milyen dolgom lett volna, ha azt látom, hogy sürgős segítségre van valakinek szüksége. Mindenkire áldozok időt, mert nem tudhatom, hogy ki milyen problémával érkezik a rendelőbe, sosem néztem, hogy mennyi időbe telt a kivizsgálása, ellátása. Nem ez számít, hanem az, hogy megmentsem. Önfeláldozással dolgozom, de ezt nagyon szívesen teszem, ebben pedig a szakma és az emberek szeretete motivál – emelte ki. 

Sikerélményekben gazdag hivatás 

A főorvos szerint ha az ember jól gyógyít, akkor sok siker­élményben van része, ezek pedig erőt adnak a hivatáshoz. Ilyen sikerélmény számára az, ha meggyógyul a lábszárfekélyes betege, ha 22 év után egészségesen látja a korábban emlődaganattal küzdő betegét, vagy ha megtalálja a problémát annál a páciensnél, aki számos orvosnál járt már, de még mindig nem fedezték fel nála, hogy mi okozza valóban a betegségét. 

Sok kockázattal jár a szak­­ma. De sikerélmény az is, hogy felvállalom azt, aminek kockázata van, és sikerül megoldanom – jegyezte meg Pécsek Mária, aki szakmai tapasztalatait korábban Amerika, Ausztria és Németország egészségügyi intézményeiben tökéletesítette, és aki neves orvosok, professzorok tanítója volt egykor. 

Hozzátette, Perner Ferenc Szé­­chenyi-, Batthyány–Strattmann-, Szent-Györgyi Albert- és Magyar Örökség-díjas se­bész azt mondta, hogy ha csak egyetlenegy embert is erre a szakmára tud terelni valaki, akkor már nem élt hiába. Meg­­­­jegyezte, neki eddig négy embernek biztosan sikerült segíteni ráébredni arra, hogy mire képes, melyik pályát kell választania, ez pedig hatalmas örömmel tölti el, ahogyan az is, amikor látja és hallja, hogy milyen sikeresek az egykori tanítványai. 

Pécsek Mária hisz abban, hogy az emberek gyógyításához fentről jövő segítséget kap. A jövőt illetően lapunknak azt mondta, kéri a Jóistent, hogy továbbra is adjon neki annyi erőt, mint eddig, hogy minél több beteget tudjon megmenteni. 

Babi – így ismerik sokan – mindennap és minden napszakban fogadja a betegek hívását.