2022.09.01. 14:00
Nem várta, mégis boldogan ment iskolába Nóri
Egy elsős kislánnyal mentünk csütörtök reggel iskolába az első tanítási napon – kíváncsiak voltunk rá, hogyan éli meg az új helyzetet egy olyan gyerek, aki nem várta a tanévkezdést. Nóri azonban szeptember elsejére láthatóan túltette magát azon, hogy már nem az imádott oviba indul: boldogan, ugrándozva lépett be az 1/b osztály tantermének ajtaján.
Első nap az iskolában. Fotó: Török János
A tanév első becsengetése minden diák számára izgalmas, az elsősöknek azonban ez igazán különleges esemény. Idén egy sándorfalvi kislányt, Németh Nórát kísértük el a nagy napra, aki a Pallavicini Sándor Általános Iskola 1/b osztályában kezdi meg tanulmányait. A család már reggel 7 órakor szinte teljesen készen állt, ami nem is csoda: mindenki korán kelt. Az édesanya például hajnali 4-kor.
Már ekkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mindent bepakoltam-e
– mesélte Németh-Vásárhelyi Éva. Volt is mit tervezni, hiszen két lányát kétfelé kellett vinni reggel. A kicsi, Mesi még ovis, neki ágynemű, pohár és tisztasági csomag került a pakkjába. Nórinak pedig a tankönyvein kívül a tornazsákot és a rajzfelszerelését is magával kellett vinnie az első tanítási napra.
Próbáld ki és meglátod
– válaszolta a cserfes kislány, amikor megkérdeztük, mennyire nehéz a táskája. Lelkesedését azonban ez nem törte le, büszkén mutatta kulacsát és tolltartóját. Pedig állítólag nem is várta az iskolát: annyira szeretett óvodás lenni, hogy az utolsó napon sírva is fakadt, amiért ott kellett hagynia. Tegnap azonban már nyoma sem volt a szomorúságnak: szakadó eső ide vagy oda, negyed 8-kor már sürgette szüleit, hogy induljanak. Így édesanyja még bepakolta a tízórait és az uzsonnát és autóba ültek.
Egy elsős kislány első napja a sándorfalvi iskolában - fotók: Török János
Két sarokra van az iskola, szóval jó időben hamarosan már egyedül is elmehet
mosolygott büszkén az édesapa, Németh Norbert.
Az intézmény diákjai az aulában gyülekeztek. Nóri egyből megtalálta barátnőjét, Esztert, akivel kézen fogva, ugrálva mentek a tanteremig a tanítónő kíséretében, majd kiválasztották maguknak a leghátsó padsort. Priegerné Szabó Ildikó kedvesen, de határozottan köszönt el az aggódó szülőktől, így háromnegyed 8-kor már egymaga volt a 23 kisdiákkal, akiket még a becsengetés előtt ellátott néhány hasznos tanáccsal. Például, hogy a megfelelő köszönés a jó napot kívánok, amit nem kell elnyújtva kiabálni azért, mert kórusban mondják. És azt is leszögezte, hogy nem csinál meg semmit a gyerekek helyett, inkább megvárja, hogy önállóan megoldják, ami a feladatuk.
Az 1/b osztály ezt követően megkezdte az igazi iskolás életet, első "munkanapjuk" pedig máris délután 4 óráig tart – ráadásul az óvodában megszokott alvás nélkül.
