Szerelem

Van énnekem egy kedvenc zenekarom, az A. E. Bizottság, rutinosabbaknak csak simán Bizottság. Hogy Wahornék miért voltak és lesznek királyok, amíg világ a világ, azt hosszan lehetne sorolni. De sokak szerint biztosan a Szerelem című számuk az egyik, amivel beleírták magukat a zenetörténelembe.

Nem tudom, hogy mit érezhettek a dal írásakor, de valószínűleg valami olyasmit, mint Dorka a Nemes takács utcából. A lépcsőházban, ahol lakom, csináltam ezt a képet még kedden este. És minden benne van, ami az élet lényege. Nagyjából itt kellene megállni, és nem nagyon agyalni. Dorka halál pontosan fogalmazta meg a lényeget. „Iskola ajaj! Jó reggelt Marci!” – írta a kislány, sok-sok szívecskével.

Én óvodában meg az általános iskola elején Szabó Editkébe voltam szerelmes, és – ugyan ezt nem tisztáztuk – de szerintem ő is belém. Csakhogy én nem mertem ilyen látványosan kimutatni ezt, mint Dorka. Ráadásul el is költöztünk Gyomáról, úgyhogy Pesten is menőnek tűnjek, azt hazudtam a többieknek, hogy Ullmann Mónika a szerelmem. De most Dorka annyira felbátorított, fel is hívom Editkét. Azt meg remélem, hogy Marci látta az üzenetet, nem súrolta le valami rosszindulatú, kalácstérgyű öregasszony.