A kereszthajós Szent Rókus-templom

– Üdvözlöm, jöjjön beljebb! – fogadott László atya, vagyis Kretovics László, a Szent Rókus katolikus templom 72 éves plébánosa, mikor kinyitottam az udvari kaput. Közelebb sétáltunk a kereszthajós épülethez, és máris kezdődött az ismertetés, de előtte még rászólt a csaholó német juhászra. – Donna, maradj! Most nem jöhetsz ki. 

– Ezen a területen már há­­rom templom állt. Az első 1739-ben fából épült Szent Rókusnak, a pestisből gyógyulók védőszentjének tiszteletére fogadalomból, hálából, hogy a város lakói megszabadultak az előző évi nagy pestisjárványtól – mondta. Kis kitérő: a plébánia területe egykor Szeged munkásnegyedének számított, így az első szakszervezetet, a szövőgyári munkásnők védelmére, a helyi plébános alapította. 
 

Szobrok 

– A járvány 1738. augusztus 1-jén, az egyházi naptár szerint Vasas Szent Péter ünnepén szűnt meg. Mikor erről beszéltem, valaki megkérdezte: lakatos volt a csávó? Mondtam, hogy nem, tulajdonképpen Szent Péterről van szó, akit Heródes király ki akart végeztetni, ezért dupla vasláncot tekertetett tagjaira, de egy angyal kiszabadította. Így szól a legenda – mesélte Kretovics László. 

A templomban Simmer Sándor csongrádi szobrász japánakácból készült alkotása ezt a pillanatot örökíti meg. Vele szemben a Csillagban raboskodott orosz fogoly, Szergej madárcseresznyefából, 14-15 éve faragott Szent Rókus-szobra áll. – Szép, kifejező, de hiába mondtam neki, hogy ne fesse ki, mégis megtette – zsörtölődött az atya, megbocsátó tónusú hangon. 

Üvegablakok 

Kretovics László közölte: az egyházmegyében egyedülállóan a rókusi templom kereszthajós elrende­zésű, vagyis fe­­lülről nézve latin ke­­resztet formáz, ami egyébként már a földről is kivehető. A kilenc üvegablakot, a főoltár felett és a két kereszthajóban – utóbbiakban a magyar szentek és a szent család – Róth Miksa üvegfestő készítette. – Ő volt az egyik legtehetségesebb zsidó mester. De lehet, mégis keresztényebb volt sok kereszténynél, érezni lehet a lelkét az alkotásokban – mondta róla Kretovics László. 
 

Két festményüket (Vasas Szent Péter és Szent Rókus) éppen res­taurálják, utána kerülnek vissza annak a kereszthajónak a szemközti falaira, ahol a főhelyet a szent csa­­ládot ábrázoló üvegablakok uralják. Ezeket már az első kőtemplomban is láthatták a hívek. 1805-ben plébániát alapítottak a területen, amihez óvoda, iskola és közösségi ház is tartozott. Később 1829–1833 között új templomot építettek – famakettje megtekinthető, a közelben lakó asztalos készítette anno –, ezer fé­­rőhellyel, ami akkor kevésnek számított, de az egyházközségnek ennyi pénze volt. Ezt az 1879-es nagy árvíz jelentősen megrongálta, mert eleve alacsonyabb fekvésű helyen állt. 

A harmadik templom 

– Az árvíz miatt a harmadik templom 1905 és 1909 között már megemelt helyre épült, de ma is mocsaras altalaj húzódik alattunk, tulajdonképpen folyamatosan mozog a föld, minimálisan süllyed az épület. Kicsit olyan, mintha a vízen járnánk – jegyezte meg Kretovics László. A tisztán neogótikus, Aigner Sándor és Rainer Károly tervezte épület már közel 2500 férőhelyes, alapterülete közel 800 négyzetméter. A trianoni békediktátum hatására Csanád egyházmegye központja Szegedre került, így ideiglenesen – a dóm 1930-as megépültéig és felszenteléséig – ez lett a székesegyház. Száztíz év után, 2019-ben, 2020-ban kívülről felújították, tatarozták, így má­­ra kiváló állapotban várja a híveket és a látogatókat. Az arra járók közül sokan megcsodálják. 
 

Relikviák 

Elmondta: az első kőtemplomból csak a gránitból készült keresztelőkút maradt meg. Az elektromos csillárok az eredetiek, múlt század elejiek a mostani Isten házában – az egyik meg is rázta az atyát –, a székesegyházi időkre három bíborszínű szék, a legnagyobb kereszttel és négy puff em­­lékeztet, vitrin mögött látható az aranyozott körmeneti Mária-szobor, a stációk is egyediek, a nagy és szép elektromos orgona szintén a 20. századot idézi, akár a faragással díszített padsorok. 

– A kedvencem az oltár elején a tűzzománcból készült utolsó vacsora kép, ritkaság. Nézze! A kialakítása olyan, mintha ablakokon kukucskálnánk, lesnénk be a szobába, ahol éppen esznek, és közben elcsípnénk egy-egy pillanatot Jézus és tanítványai életéből – osztotta meg érzését László atya. 
„A mi templomunk” 
– A díszeket vízkeresztkor már leszedtük a fenyőkről, a fák gyertyaszenteléskor, február 2-án költöznek ki. A dóm nagyobb, de a rókusi templom szebb, azért szebb, mert a miénk. Az ifjú pár elé nem kell szőnyeget gurítani, carrarai márványon sétálhatnak az oltárig. És ez a legvilágosabb templom, 39 ablakunk van – jelentette ki Kretovics László, körbejártatva szemét a falakon, oltárokon, szobrokon – tulajdonképpen az otthonán. 
 

Legenda

Az udvarban lévő Mária-szoborhoz legenda fűződik: kivirágzott a kezébe helyezett, már elhervadt kóró. Ebben hisznek a rókusiak, szeretik templomukat, amelynek kertjét – ahogy az atya fogalmazott – Isten nevében gondozzák barátai, ismerősei, és a gyerekeket is szívesen látják a kialakított, most téliesített játszótéren. A hívek adományokkal is segítik az egyházközséget, a templomépület csinosítását. 
 

Az új szárny

A modern időkben, Kretovics László kezdeményezésére több száz millió forintos büdzsével, új szárnyat kapott a Szent Rókus-templom. Tárgyalót, irodát, hitoktatáshoz tantermet, egy szintén üvegablakokkal – a betegekről gondoskodó Teréz anyával, Szent Rókussal és Batthyány-Strattmann László orvossal – ékített 200 férőhelyes kápolnát és szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. – Valaki azt mondta, én már régi „kocsmabútordarab” vagyok itt, ezért kiraktam a korábbi plébánosok közé a rólam készült festményt – mondta a 34 éve Rókuson szolgáló László atya, aki szabadideje nagy részét a temp­lomban tölti, ott elmélkedik, már a reggeli mise előtt, háromnegyed 6-kor ott van.