A pánik színe

A vonatkozó szakirodalom (azaz a női magazinok) szerint a lila nemességet, eleganciát tükröz, a halvány rózsaszín az ártatlanságot szimbolizálja, az élénk pink az optimizmus és romantika jelképe, a vörös pedig a szerelmet és szenvedélyt jeleníti meg. Eme korántsem teljes válogatást a pánik színével egészíteném ki, ami napjainkban nem más, mint zöld. A rémület vitorláját pedig szépen fújják, dagasztják a szelek manapság.

A zöld össztűz célpontja most éppen nem a Paks 2 beruházás, az aktuális rettegnivaló a debreceni akkumulátorgyár. Ami azért is roppant érdekes, mert eddig úton-útfélen azzal tömték a fejünket, hogy a belső égésű motorokat maga a sátán lehelete hajtja, ezért jobb, ha be is tiltunk mindent, ami gurul. Kivéve persze az elektromos járgányokat, mert az a jövő.

A hiba ott lelhető tetten ebben az elméletben, hogy az a károsanyag-kibocsájtás mentes energia nem csak úgy megjelenik, előbukkan a semmiből: azt valahogy elő is kell állítani, no meg el is kell tárolni. Utóbbit úgynevezett akkumulátorokban lehet, így ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy elektromos autó sincsen akksi nélkül.

Azt gondolom, nem kell hangsúlyozni, hogy abban a jövőben, ahol csupa elektromos jármű cirkál majd az utakon, milyen gazdasági potenciállal bír egy olyan ország, ahol az ilyen autókhoz való akkumulátorokat gyártják.

A mostani pánikroham azt mutatja, hogy az akkumulátorgyár ellenzői teljes mellszélességgel támogatják az elektromos autókat az akksijaikkal együtt, csak azt nem szeretnék, hogy itt gyártsák azokat. Álláspontjuk szerint egy akkumulátorgyár csak akkor jó, ha nem látjuk.

Mondom én, hogy a pánik színe: zöld.