Bezzegh Kelemen: a szerzetesi hivatás olyan mint a szerelem

– A szerzetesi hivatás a szerelemhez hasonlítható. Amikor valaki szerelmes, az nagyon magával ragadó, lefoglaló érzés, minden más lényegtelen lesz, csak arra koncentrál, akit szeret. A szerzetes Istenbe szerelmes. Időnként megkérdezik, hogy nem kell-e túl sok mindenről lemondanom azért, hogy szerzetes legyek. Nem érzem így, mert ez is épp olyan, mint a szerelem, vagyis nem érzem lemondásnak, tehernek azt, hogy együtt legyek azzal, akit szeretek, szinte csak rá figyeljek – mondta el lapunknak adott interjújában Bezzegh Kelemen ferences szerzetes.

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia káplánjával a szerzetesek február másodikai világnapja alkalmából beszélgettünk, melynek során kiemelte, az a 33 évvel ezelőtt meghozott döntése, hogy szerzetes legyen, válasz volt a Jóisten hívására, igent mondott egy mély, belső vágyra. Hangsúlyozta, a célja ugyanaz volt három évtizeddel ezelőtt is, mint most, vagyis elfogadni, megélni és másokkal megosztani Isten szeretetét.

Öröm, szabadság és egyszerűség

Megtudtuk, a hivatás útján számára Szent Ferenc személye volt nagyon vonzó, az ő élete, lelkülete ragadta meg először. 

– Megérintett az az öröm, szabadság és egyszerűség, ami jelen volt Szent Ferenc életében. Mindennek és mindenkinek a testvére akart lenni, nagyon megragadott, hogy a kicsinyek, a betegek és a szegények között látta meg Istent – mutatott rá.

Kelemen testvér szerint ugyan másabb a 21. század embere, mint a 13. században, Szent Ferenc korában élő ember volt, de Isten és a szerzetesi hivatás lényege ugyanaz maradt, vagyis a szerzetesek küldetése Isten emberévé lenni, róla kell szóljon az életük. 

– Én nagyon hálás vagyok, hogy minden nap azt tehetem, amit szeretek, amire vágyom. Van időm az imádságra és a meditációra, Istennel lehetek, éppen ezért megajándékozottnak érzem magam, hiszen azt látom, hogy sokaknak küzdelem az, hogy időt szakítsanak a munka és a család mellett az elcsendesülésre, az imára – magyarázta.

Hit nélkül értelmetlen az élet

Az interjú során szóba került a magyarországi szerzetesrendek 73 évvel ezelőtt történt feloszlatása is, amivel a kommunista párt egyházüldözése a tetőpontjára ért. Bezzegh Kelemen szerint a diktatúrák mindig is ellenséget láttak a kereszténységben, mert félelmetes számukra az a belső szabadság, ami a keresztény emberben van. Hozzátette, a börtönökben is megélték ezt a keresztények, tehát a testük elpusztítható volt, de a lelkük szabad maradt, mert Istenhez tartoztak.

– Bár Rákosi Mátyás azt mondta, hogy egy-két évtizeden beül eltűnik a vallás, a katolikus egyház, de nem lett igaza, mert a hitre és a reménye mindig is szükség van, anélkül nagyon nehéz, értelmetlen az életünk. Azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember hisz Istenben, még akkor is, ha a gyakorlati vallásosságtól, az egyházi közösségtől eltávolodott – osztotta meg.

Úgy véli, Rákosi idejében is szükségét érezték az emberek a hitnek, a szerzetes rendek jelenlétének, hiszen több helyen is megpróbálták megakadályozni, hogy elvigyék a szerzeteseket. Emlékeztetett, Hatvanban, amikor elterjed a híre, hogy a szerzeteseket internálják, a hívek elfoglalták a rendházat és élő lánccal védték azt, olyannyira, hogy a katonaságot kellett kivezényelni oda. Többeket emiatt börtönbüntetésre vagy kényszermunkatáborra ítéltek.

Mozgalmas napokat élnek meg

De hogyan kell elképzelni egy szerzetes napját? – erre is kitértünk a beszélgetésben. Bezzegh Kelemen közölte, különböző rendek léteznek ma világszerte, mindegyik különböző életformát képvisel, hiszen vannak, akik egészen zártan élik a napjaikat, melyek nagy részét az imádság tölti ki, és vannak olyanok is, akik a világ forgatagában, az emberek között élnek, tanítanak, gyógyítanak, végzik a lelkipásztori szolgálatot.

– A ferencesek inkább az utóbbi csoportba tartoznak. A napjainknak keretet ad az imádság, hiszen reggel és este együtt imádkozzuk a zsolozsmát, közötte pedig mindenki végzi a dolgát, de a fő feladatunk a plébánia lelkipásztori szolgálata. Sok keresztelő és esküvő van a Havas Boldogasszony templomban, rendszeresen családokat és betegeket látogatunk meg, sokan jönnek lelki beszélgetésre, csoportok működnek a plébánián, miközben esténként 40-50 rászorulónak adunk meleg vacsorát a Szent Ferenc szegénykonyhán. Tehát bőven van feladat, de ezt szép szolgálatként élem meg. Sokszor megrendít az, hogy az emberek milyen bizalommal vannak felém, hiszen megosztják velem az életük legmélyebb dolgait, a küzdelmeiket. Sok szeretetet és figyelmet kapok tőlük, perszer tudom, hogy ez gyakran nem konkrétan a személyemnek szól, hanem annak, amit bennem látnak – avatott be a részletekbe.

Kérdésünkre elmondta, külön nem ünneplik meg a szerzetesek világnapját a templomokban, hiszen ott február másodikán Gyertyaszentelő Boldogasszony napja alkalmából ünnepi szentmise van gyertyaszenteléssel egybekötve. Ugyanakkor évek óta hagyomány a Szeged-Csanádi Egyházmegyében, hogy Kiss-Rigó László püspök szentmisére és szeretetvendégségbe hívja meg az egyházmegyében élő szerzetes közösségeket, melynek tagjai ilyenkor beszélgetnek, ápolják a kapcsolatokat. Idén is így történik ez.