Szellemírók

Egy újszülöttnek minden vicc új – szokták mondani. Tegnap beültem egy előadásra, amely a mesterséges intelligenciáról szólt, és egy olyan programról volt szó a rendezvény nagy részében, amelynek én a létezéséről sem tudtam. Talán nem is volt ez olyan nagy baj – gondoltam fél órával a vége után, amikor hazaérve kamasz fiamat megkérdeztem, tudja-e, mi ez. Hát hogyne tudta volna, mindjárt meg is mutatta.

Írj egy Instagram posztot a Pál utcai fiúk ajánlására – írta be a mesterséges intelligenciának, majd élőben néztem végig, hogy az, mint egy szellem, elkezdi begépelni tökéletes magyarsággal, hashtag-ek és emojik használatával a kiváló szöveget. Majd beírtunk egy újabb parancsot: foglald össze 10 mondatban a Pál utcai fiúkat. Így pár másodperc alatt megszületett egy ötödikes házi feladat is. "Szívesen. Jó munkát a cikkíráshoz" – mosolygott a fiam, nem rejtve véka alá kissé cinikus, ki nem mondott gondolatát: amíg még neked kell ezt csinálnod.

A program szinte bármire képes, regényt ír, reklámszöveget vagy akár diplomamunkát. Egyedül a szerzői jogok megsértésére nem hajlandó, tehát amikor arra kértük, írja át a Harry Potter első oldalát, azt a feladatot erre való hivatkozással visszautasította. Szóval leültem a gép elé, mielőtt ezeket a gondolatokat begépeltem és azon gondolkoztam, vajon milyen gyorsan jön el az a világ, amikor már az emberi alkotó képességet is helyettesítheti az AI. De tudják, mire jöttem rá? Hogy remélhetőleg soha. Mert érzelmei, gondolatai sosem lesznek ezeknek a programoknak. Azok nélkül pedig ezek az írások lehet, hogy informatívak, de lélektelenek. Lélekre pedig talán ebben a most formálódó új világban nagyobb szükségünk lesz, mint eddig bármikor.