A boldogság egy fél pár zokni

Az embereket ősidők óta foglalkoztatja, hogy mi a boldogság. Mára persze ezt is megpróbáltuk keretek közé préselni, megfoghatóvá tenni és kiszámítani – ez is egy jellemző emberi tulajdonság, megfigyelték már? Mindent szeretünk kiszámolni.

Szóval a boldogságnak is megszületett az indexe, sőt, bő tíz éve világnapja is van: március 20-a. Utólag is remélem, hogy a Klaudiák és Alexák mellett en bloc az összes többi ember is rendkívül boldogan élte meg ezt a napot. Amennyiben igen, akkor vajon mitől?

Az említett boldogság-index hat dolgot vesz alapul az országok rangsorolásánál: az egyének anyagi jólétét, a szociális háló erősségét, a születéskor várható élettartamot, a személyes döntéshozatal szabadságát, a társadalom jótékonyságát, illetve az érzékelt korrupció mértékét. A lista élén egyébként csupa európai ország áll, a finnek speciel öt éve egyfolytában a legboldogabbnak számítanak. De akkor miért olyan magas az egy főre eső alkoholfogyasztás náluk? Vagy attól boldogok, hogy egyfolytában isznak? De akkor miért nem mi, magyarok vagyunk a legboldogabbak? Lehet, hogy nem is olyan pontos ez a boldogság-ranglista.

Nemzetünk egyébként a középmezőnyben vitézkedik, bár nem hiszem, hogy sokat számít, ha negyvenedikek vagy hatvanadikok vagyunk ezen a toplistán.

Mert a boldogság – rangsorolástól függetlenül – ezerféle lehet, és épp ez a szép benne. Boldogság lehet egy új autó, a friss ivóvíz, a kedvenc süteményünk, a játékmackónk illata, de akár egy rég elveszettnek hit fél pár zokni váratlan felbukkanása is. A lényeg, hogy megéljük ezeket a pillanatokat és tiszta szívből érezzük: boldogok vagyunk.