Egymás mellett élés

Sokszor nehezen megy az embereknek a békés egymás mellett élés. Cegléden például két lakótelepi focipályát zártak be, mert két nyugdíjast zavart a labdák pattogása. Volt, hogy rendőrt hívtak a kosarazó, focizó gyerekekre. A két lakó több évig pereskedett, a bíróság végül nekik adott igazat, nem lehet többet ott sportolni, játszani, el is kell bontani a pályákat.

Nos, igen… Annyi mindent csinálhatnának ezek a tizenévesek! Nyomkodhatnák például otthon az ágyon fekve a telefonjaikat, egy szót sem szólva senkihez, az nem zavarná a nyugalmat! De nem, ezeknek semmi nem jó, csak az a fránya labda, azt rúgják, neki a kerítésnek, meg hozzádobják a palánkhoz. Ezek a mai fiatalok, ugye?

Nem hogy örülne a két lakó, hogy a gyerekek szabadidejükben mozognak, levegőn vannak, a való világban találkoznak egymással, nemcsak a virtuálisban. Most egyébként szinte a teljes város szembefordult velük.

Szűkebb hazánkban is akad példa a békés együtt nem élésre. Vásárhelyen például 1-2 lakót zavarnak a Népkerti állítólag hangos koncertjei. A söröző egy év híján fél évszázados múltra tekint vissza. Voltak nehéz időszakai, amikor minden volt ott, csak éppen késdobálás nem. A mostani üzemeltető viszont afféle családi kultkocsmát alakított ki belőle, gyerekprogramokkal, kiállításokkal, különböző irányzatú zenei estekkel. Szerveznek közéleti beszélgetéseket is, kormánypártiakat és ellenzékieket is. A polgármester mégis becímkézte, hogy az egyik politikai párt kultikus helyévé vált, aztán ezt tagadta és a legközelebbi koncerten maga is ott támasztotta a pultot. Az önkormányzat egyébként zajszintmérésre ítélte a Népkertit, ami hétköznap már 10-kor, szombaton éjfélkor bezár.

Ilyen ez. Ha nincs baj, akkor csinálunk...