Honvédsírok üzenete

Nem sok szomorúbb látvány van az elhanyagolt katonasíroknál. Ha az illető ellenség volt, holtában már akkor sem az – tiszteletet érdemel. Ha pedig a mi fiunk, még inkább. A mi hazánkért, értünk is harcolt, kijár neki a méltó nyughely.

A legtöbb temetőben találni katonasírokat. Szerencsés esetben egymáshoz közel alusszák örök álmukat az egykori honvédek. Magyarországon az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, az első és a második világháborúban, illetve az 1956-os eseményekben elhunytak számítanak hősi halottnak. Élő, közvetlen hozzátartozói lassan már az utóbbi kategóriába tartozóknak sincsenek. Ezért is jó dolog időről időre arról hallani, hogy vannak, akiknek eszükbe jut gondoskodni ezekről a sírokról. Most például Szegeden, és ami külön szívmelengető, diákok is bekapcsolódtak a munkába.

Nekem erről az a makói diáklány jut eszembe, aki évekkel ezelőtt az édesanyjával és a nagyapjával együtt nekiállt rendbe hozni néhány katonasírt. Az akkor 15 esztendős Sipos Maja Flóra azt mesélte, amikor a család a temetőbe látogatott, mindig vittek virágokat, mécseseket ezekre a nyughelyekre is és őt megdöbbentette, ezek milyen elhanyagolt állapotban vannak. Nem azt kutatta, kinek lenne a dolga a rendbe tétel, hanem a nyári szünetben maga látott munkához. Később ki is tüntették érte, de az egészet nem a dicséretért tette – egyszerűen azt akarta, hogy a hősök méltó körülmények között pihenhessenek.

Most, március 15-éhez közeledve a szabadságharc néhai katonáira is így kellene gondolnunk. A szépen gondozott sírok azt üzenik: nem felejtettük el őket, tisztelettel adózunk emléküknek, nem haltak meg hiába.