Történelmünk dalokban, Ópusztaszeren

A Dankó Pista Nótakórus egy része – a krónikással együtt – autóbusszal érkezett Szegedről Ópusztaszerre a második, nagyobb teremben és közönség előtti előadásra. A kirakott székek szinte mind megteltek. 

– köszöntötte a publikumot az ópusztaszeri Varga Sándorné, akit mindenki Ida mamaként ismer. Beszélt a kórus históriájáról, repertoárjáról és eredményeiről, megemlítve, már az Aranypáva-díj megszerzésére hajtanak. A dalok, hazánk zenés történelme előtt kedves, személyes mondatokkal mutatta be a tagokat.

A zenés „törióra” a honfoglalással kezdődött, a film ismert dalának hegedűváltozatával – sokan dúdolták –, majd következett a 16-17-18. század, a Habsburgokkal és a kurucvilággal, Te vagy a legény, Tyukodi pajtás; Csínom Palkó, Csínom Jankó. Ezt a 19. századi magyar história követte az 1848/49-es forradalommal és a szabadságharccal, a Kossuth-nótákkal – a toborzókra négy huszár vonult be, a közeli március 15-ét, nemzeti ünnepünket is idézve –, amiket megelőzött Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet című versének megható szavalata.

Közbe kell szúrni: a csapat egyik, már említett motorja, rendezvényeinek szervezője, Ida mama minden korszakot röviden, de átfogóan ismertetett a közönséggel. Mondta is, ha terjedelmesebben tenné, több napig a teremben rekednének, étlen-szomjan. Az 1848-as világ után jött a kiegyezés, az első világháború a trianoni békediktátummal, az azokat megelevenítő dalokkal, melyek érdekessége, hogy általában vidámak, mulatósak, mint például a Harminckettes baka vagyok én.

Utána a második világháború időszaka, az azt követő világrekorder pengő inflációs korszakhoz értek, majd a szegedi gyökerekkel is rendelkező 1956-os forradalomig és szabadságharcig. Ez volt a különleges előadás utolsó, az Emlékezzünk 1956-ra című, könnyeket előcsaló nótacsokra. Utolsó nótaként a taps, a vastaps csendült fel.