Új világ

Naponta több mint ezer öt év alatti gyerek hal meg a világban az egyre drámaibb ivóvízhiány miatt. Az elkeserítő adatot az ENSZ jelentette, a víz világnapja alkalmából. A Föld lakóinak egynegyedének nem jut tiszta víz, köszönhetően a klímaváltozásnak és a környezetszennyezésnek. Vagyis összefoglalva: az emberiségnek. Mert ne legyenek illúzióink, bármennyire is hőzöngünk amiatt, milyen rossz irányba haladnak a dolgok, milyen módon pusztul körülöttünk a világ, erről senki más nem tehet, csak mi.

Nincs még egy olyan faj a világon, amely olyan kártékony lenne környezetére, mint mind közül a legfejlettebb. Vegyszerekkel kiírtjuk a rovarokat, az azokkal táplálkozó madarakat, amelyek még nem haltak éhen, lelőjük, bizonyos fajokat a bőrük, csontjuk, szarvuk vagy épp uszonyuk miatt vadásszuk, a szemetünket pedig a tengerekbe öntjük, hogy még azok az élőlények is elpusztuljanak, amelyek nem szolgálják anyagi hasznunkat. Édes vizeinket, amelyekből őseink még ittak, szintén emésztőgödörnek használjuk, hiszen sokkal egyszerűbb fusiban oda engedni a szennyvizet, meg beledobni ezt-azt, mint sok pénzt fizetni a szakszerű kezelésért. Autóval járunk a szomszédba is, mert kényelmesek vagyunk. Iparosítunk mindent, mert úgy hatékonyabb a munka. A fákat pedig kivágjuk, amelyek még tehetnének az imént felsorolt tevékenységek miatt egyre fokozódó üvegházhatás ellen, mert pillanatnyi igényeink szerint inkább van szükség rájuk építőanyagként, papírként vagy fűtőeszközként, mint élőlényként.

Ezek vagyunk mi. Akik aztán, hogy megnyugodjon a lelkiismeretünk, posztolunk néhány síró fejes emoji kíséretében pár képet a kihalóban lévő fajokról, időnként veszünk valami lebomló cuccot a műanyag helyett és verjük a mellünket, milyen környezettudatosak vagyunk. Elhisszük, hogy tettünk valamit. Valóban tettünk, de arra mindennek lehet lenni, csak büszkének nem.