125 éves a Radnóti-gimnázium

– Mindig a kor követelményei­hez igazodó, mégis hagyományos nevelés, a nagy tanár­egyéniségek, az újításokra nyitott szellemiség, valamint az egymást követő diákgenerációk teszik különlegessé a Radnótit. Volt olyan család, ahol a nagymamát és az unokát is tanítottam, és szinte minden évfolyamon van olyan diák, akinek a szülei is idejártak – mondta Dudás Zoltánné, aki 1978-tól 2013-as nyugdíjazásáig volt az intézmény fizikatanára, valamint 16 évig igazgatóhelyettese. Bár a gimnázium eredményei a középiskolai tanulmányi versenyeken vagy az egyetemi felvételiken imponálók, mindig bosszantja, ha valaki zseniképzőnek nevezi az iskolát. 

– Összekeverik a rendszeres munkát meg a rendszeres követelményt. Járnak oda kevésbé tehetséges gyerekek, ők is le­­érettségiznek és továbbtanulnak, persze van olyan, hogy 4,75 egy érettségi átlag… Ha már másba nem tud belekötni, akkor azt mondja, hogy zseniképző, taposómalom, de ez nem igaz. Nem szakbarbárokat képeztünk – tette hozzá gyorsan. 

Rendőrökkel tartottak rendet 

A kezdet nehéz szülés volt. Csaknem tíz évet várt arra Szeged, hogy a nagy hírű piarista gimnázium mellett, a kultuszminisztériummal együttműködve, egy új iskolát hozzanak létre a városban. A régit a 19. század végére kinőtte a régió. A kegyesrendi (piarista) iskola messze földről vonzotta a diákokat. 

„Szeged, mint modern irányban épült és fejlődött, ritka egészséges város a szépségével, kultúrájával és tömérdek intézményével igen nagy vonzerő a déli vármegyék tanulni vágyó ifjúságának. Éppen a nemzetiségi vidékek ifjúsága évről-évre egy nagy számban rohanja meg a szegedi főgymnasiumot, hogy beiratások idején a kapunál rendőröknek kell föntartani a rendet” – írta a Szegedi Napló 1895. november 8-án. Az évekig tartó alku során a város vállalta, hogy az új gimnáziumnak ingyen építési telket, valamint évente ezer forintot ad. 

Nem az iskolának tanulunk 

– Összetett, sokszínű és egyúttal embert formáló pálya a tanári hivatás. Túl a versenysikereken a pedagógus, a tanárember számára az igazi siker évtizedek múlva köszön rá, amikor hírt hall volt tanítványa rendezett életéről, szakmai vagy társadalmi elismertségéről, vagy éppen tudatos felnőtté válásáról – nyilatkozta Kocsis Illés, aki magyar–történelem szakos tanárként 35 évig volt a tantestület tagja. 1980-ban lett radnótis, az egyik makói gimnázium igazgatóhelyettesi posztját cserélte fel a szegedi katedrára. 

– Történetek százait lehetne felsorolni ezekből az élményekből, a megnyugtató visszaigazolásokból, egy-egy váratlan találkozás lélek­emelő hatásáról, vagy éppen egy utólagos köszönőlevélből. Íme: „Az igazi mester nem nevel tanítványokat, hanem megint csak mestereket! Mi ezt kaptuk, köszönjük: 12. B osztály”. Úgy érzem, hogy rajtam kívül még számos radnótis kollégát megilletnek ezek a sorok; a több évtizedes ráfordított energia, tudás és érzelem megérdemelt hozadéka fogalmazódott itt meg. Ez a mi igazi elismerésünk, ami forintokban nem mérhető – mondta elérzékenyülve. 

Kezdetben csak fiúkat vártak 

Pedig a hőskorban forintban, koronában és krajcárban mérték a tudást. A Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban a diákoknak felvételi, majd tandíjat kellett fizetni. És bár csak 1898. augusztus 31-én hirdették meg az első tanévet, komoly roham volt a felvételin. Végül két osztály indult, 10–14 éves fiúkból, összesen 95 fővel. Mivel a gimnázium épülete még nem készült el, megkezdődött az évekig tartó vándorlás. 

Az első tanévben a szegedi állami főreáliskola épülete fo­­gadta be az új gimnáziumot. A diákok közül 19-en voltak szegediek, majdnem minden harmadik Torontál vármegyéből származott, de Temes, Csongrád, Bács-Bodrog, Arad vármegyékből is érkeztek tanulók. Sokan közülük német vagy szerb anyanyelvűek voltak. 

Se bor, se sör, mert meg­gyötör 

A diákokra szigorú házirend vonatkozott – derült ki az iskola tanév végén kiadott értesítőjéből. Tilos volt az órákról elkésni, azokat megzavarni, puskázni, súgni, a folyosókon futkosni, a tanterem ablakát kinyitni, padokat, táblákat, falakat firkálni vagy megrongálni. De nemcsak az iskolán belüli, hanem a tanítás utáni életet is szabályozták: tilos volt dohányozni, vendéglőket, cukrászdákat, kávéházakat látogatni. A korabeli gimnazisták színházba, cirkuszba vagy hangversenyre is csak szülői kísérettel, az osztályfőnök előzetes engedélyével mehettek. A diákok télen este nyolc, nyáron hat óra után csak szüleik vagy helyetteseik társaságában hagyhatták el szállásukat. 

Köztünk szólva, a korabeli gimnazisták sem voltak szentek, hanem életvidám fiatalok, akik olykor feszegették a határokat. Mi mással lehetne magyarázni, hogy a főgimná­zium 1903-as évkönyve az alkoholizmus veszélyeiről szóló előadásával kezdődik? 

A tanórákon dől el minden 

– Sajnos a szemlélet más. Azt tapasztalják az emberek, hogy a tanulás nem jó, nem élvezik az órákat, és ennek következtében úgy gondolják, hogy azok, akiknél ez működik, azok beleszakadnak, mert a tanulás az borzasztó. Mi meg azt gondoljuk, hogy igenis lehet élvezetesen, színvonalasan tartani az órákat, amivel megragadjuk a gyerekek figyelmét, ezáltal sokkal könnyebb megtanulni azt, ami másoknál csak vért izzadva működhet – mondta Gál Béla, aki kezdetben óraadó, majd 1982-től 2019-ig főállású biológia, kémia, biofizika és biokémia szakos tanára, 19 évig igazgatója volt a Radnótinak. 

– Minden, amit abban a fogékony korban, 18 éves korig az ember magába szed, később óriá­­si hasznot hoz és óriási al­kalmazkodóképességet produkál. A fiataloknak még célszerű megmondani azt, hogy mi a jó irány, mi a helyes irány – foglalta össze tanári hitvallását. 

Mennyi is az annyi? – várjuk a megfejtést 

A Magyar Királyi Állami Fő­­gimnázium életében 1906-ban jött az újabb mérföldkő: magyarból, latinból, mennyiségtanból és geometriából írásbeli, majd szóbeli érettségi vizsgát tettek a nyolcosztályos iskola diákjai. És mit kellett tudni akkoriban? Nézzük a geometriát: „Egy hegycsúcs elevatioszege egy 25 m. magas toronyról nézve 11° 32’ 20”, mig a torony tövéből 12° 40’ 30”. Mennyivel magasabb a hegy mint a torony, s mily messze van csúcsa a torony tövétől?” A helyes megfejtéseket szerkesztőségünkbe várjuk! 

Az elmúlt 125 évben jócskán több mint tízezer diák mondhatta el magáról, hogy élete legfogékonyabb időszakában a Radnóti közösségéhez tartozott. Őrizve és gyarapítva azokat az eredményeket, amelyekkel a szegedi gimnázium évtizedek óta igen előkelő helyen szerepel az ország legjobb középiskoláit felsoroló rangsorokban. 

– Zárszóként csak annyit: én áldom a sorsom, hogy ezt a pályát gyakorolhattam, büszke vagyok, hogy tagja – talán alakítója is – lehettem ennek a közösségnek, ahol kiváló kollégák mellett több ezer ta­­nítványom kiteljesedéséhez járulhattam hozzá – zárta be­szélgetésünket Kocsis Illés, a gimnázium egykori tanára.