Pusztaszer

2023.04.23. 10:00

A természet szeretetére nevel Mészáros Zsolt Pusztaszeren

A Szent Miklós Katolikus Általános Iskola pusztaszeri telephelyét az 55 éves Mészáros Zsolt biológia–kémia szakos tanár vezeti. Az akkor még pedagógus Máté Gábor révén került a suliba, és akárcsak a polgármester, ő is beleszeretett az ottani életbe, a fantasztikus környezetbe, a természetbe, és a településen „ragadt”, 30 éve dolgozik a pusztaszeri suliban. Zsolt lett a következő Aranyembörünk, mert együtt él a természettel, és kollégáival karöltve erre neveli a diákokat.

Imre Péter

Mészáros Zsolt az iskolaudvaron kialakított tó partján ülve figyeli az ottani élővilágot. Fotók: Imre Péter

Mészáros Zsolt mintegy 13 éve a sörösdobozokból épített napkollektorokkal került az érdeklődés középpontjába, amelyek ma is szolgáltatják az energiát otthonában. Elkészítését a diákoknak is megmutatta, megtanította, és az iskolában a mai napig őriznek két ilyen készüléket. Az udvaron kialakított tó berendezésének ed­­dig egy szélgenerátor szolgáltatta az energiát, amit most egészítenek ki napelemmel. 
30 éve Pusztaszeren.

Érdekes módon kerültem Pusztaszerre: az egyik barátomat vette fel stopposként a mostani polgármester, Máté Gábor, aki akkor még pedagógusként dolgozott az általános iskolában. Ő említette, van szabad állás a suliban, így már az államvizsga előtt megvolt a munkahelyem. Az első tanévem az 1992/1993-as volt 

– kezdte történetét Mészáros Zsolt, a Szent Miklós Katolikus Általános Iskola pusz­­taszeri te­­lephelyének ve­­zetője. Az intézmény korábban a híres biológus, Csizmazia György nevét viselte, ami most is olvasható a bejáratnál, fényképe látható az aulában. 

A falusi pedagógusnak speciális a helyzete, együtt él a településsel, ismeri a családokat, tudja, milyen közegből érkeznek a gyerekek

 – árulta el Zsolt. 

Fókuszban a természet 

A lurkók közt máig népszerű természetbúvár szakkör vezetését Mészáros Zsolt Tajti Lászlótól, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet tájegységvezetőjétől vette át. Elhivatottságát, sikeres munkáját jelzi, hogy a gyerekek az ott szerzett élményekkel, tudással nagyobb, városi iskolák elől hozták el országos vetélkedők első és második helyeit. Erről az emeleti fo­­lyosó falát dí­­szítő oklevelek tanúskodnak. Tanítványai kö­­zül többen er­­dő- vagy természetvédelmi mérnökök lettek, a világhírű természetfotós, Máté Bence is náluk végezte az általánost. 

Hogy ki milyen pedagógus, nem a katedrán dől el, színes egyéniségnek, fejlődőképesnek kell lennie, mert a gyerekek szomjazzák az újabb és újabb élményeket. Ennek az elvárásnak meg kell felelni. Örökifjú is legyen, mert minél idősebb, egyre jobban nő az életkori, a generációs szakadék közte és tanítványai közt, de minden diákhoz vezet út. Fontos, hogy ne csak osztályokban, egyénekben is gondolkodjon, és ha kell, legyen következetes, mert az elengedhetetlen a cél eléréséhez

 – fejtegette Mészáros Zsolt. Az elmúlt három évtizedben kollégáival együtt sokat tett azért, hogy megismertesse a fiatalokkal a közeli természet, a puszta szépségét, annak tiszteletére nevelje őket, arra, hogy vigyázzanak minden élőlényre, felelősséggel viselkedjenek a kirándulásokon. Az iskola ezért a tevékenységéért miniszteri elismerő oklevelet kapott. Ez a szellemiség áthatja a hétköznapokat, több ilyen projekt fut, például a szárazelemgyűjtés, az odútelep a helyi arborétumban és a Zsolt mesterprogramját képező madarak és fák napja. Meg kell még említeni a kis kerti tavat, ahol a gyerekek megfigyelhetik a békákat, a halakat és a rájuk vadászó madarakat, illetve a napokban beköltözött mocsári teknőspárt. 
– A természetbúvár szakkör foglalkozásain – amelyek olykor egész délután tartanak – izgalmas állatok életét, érdekes növényeket és a természet apró rezzenéseit fedezzük fel, ismerjük meg. 

Ha a résztvevők felnőve csupán passzív szemlélői lesznek a természetnek, érdeklődnek a puszta flórája és faunája iránt, családjaikkal rendszeresen ki­­rándulnak, biciklitúrákat szerveznek barátaikkal, már elértem a célomat

 – fogalmazott Mészáros Zsolt. Megemlítette: a 20 évesen megszűnt természetvédelmi nomád tábor – amelynek programjait 450-500 gyerek élvezte – 30 éves jubileumára szervezendő összejövetelre várhatóan több olyan egykori táborlakó eljön, aki csemetéjét is magával hozza majd. 

Ezért érdemes csinálni 

– jelentette ki. 
 

Fotó: Imre Péter


Falusi élet és szemlélet 
 

Az elmúlt 30 év alatt sok emléket gyűjtöttem, tulajdonképpen minden nap egy-egy emlék. De a legszebb az, hogy Pusztaszeren maradtam, a feleségem szintén pedagógus, három gyermekünk született. Szeretek itt élni, megfogott a falusi szemlélet, már nem tudom elképzelni, hogy városba költözzünk. Itt az emberek többsége akar, tud és mer egymásnak segíteni 

– vallott érzéseiről Mészáros Zsolt, aki 2000-ben lett igazgatóhelyettes, 2007-ben tagintézmény-vezető, 2012-től pedig, mint már említettük, telephelyvezető a titulusa. 

Érdekes, hogy a már említettek dacára stresszes vagyok, éjszakákon át azon jár az eszem, azon kattogok, hogy valamit miként oldok majd meg, mert mindent hiba nélkül, a legjobban, szinte tökéletesen akarok csinálni. Viszont szeretek vigyorogni, és a humorérzékem, az öniróniám sok mindenen átsegít 

– jellemezte magát Zsolt. 

Teremről teremre 

Mészáros Zsolttal körbejártuk az iskolát, amelynek minden osztálytermét úgy és olyan színűre, ábrákkal díszítve festettek, ahogy azt az abban oktató kérte. Az övében csillagos eget pingáltak a plafonra, amely sötétben foszforeszkál és megmutatja a tavaszi csillagképeket. A természetbúvár teremben az elmúlt 30 év gyűjtése van, közte preparált harcsafejjel, a hód rágását szemléltető fával, fészekgyűjteménnyel, két házilag készített napkollektorral, és több madáretető várja az őszt, a telet. Az emeleti folyosón Máté Bence ifjúkori fényképe mellett az általa készített madárfotók láthatók. Valóban: a suli épületének dekorációja, hangulata azt az érzést kelti, mintha teremről teremre a természetben sétálnánk. Mielőtt kilépünk, a bejárati ajtónál kitömött őrdaru – ezeknél a szárnyasoknál mindig akad, aki figyel, jelez, vigyáz a többiekre – köszön el tőlünk. 

Ő a mi iskolaőrünk

 – je­­gyezte meg mosolyogva Zsolt. 
 

Fotó: Imre Péter


Nyugdíjas évek 
 

A nyugdíjig még legalább 10 év van hátra, de az biztos, hogy ebből a közegből nem tudok, nem akarok kiszakadni, muszáj, hogy a gyerekekhez és a természethez közel legyek. Ha egyszer az ember megtapasztalja, milyen a víz hátán, az az érzés örök szenvedéllyé válik. Nekem a vizet a Tisza jelenti, ezért többet járok majd oda horgászni. A legnagyobb halam, ami visszanyerte szabadságát, egy 40 kilós harcsa volt. A vízparti nyugalom fantasztikus, de csalódnék magamban, ha nem agyalnék valamin, ne lenne valamilyen megvalósítandó tervem

 – vélekedett Mészáros Zsolt. 
 

Fotó: Imre Péter


 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában