A nagy tramtrain-találkozások

A múlt héten (is) többször szenvedett balesetet a tramtrain. Ha nem közlekedési balesetekről beszélnénk, amelyeknek minden esetben van kárvallottja, esetleg sérültje, akkor már-már azt is mondhatnánk, hogy ez az egész kész röhej. De nem mondjuk, legalábbis én biztosan nem. Mert az csakis a Jóistennek, a sorsnak, a karmának, esetleg a vak szerencsének – kinek-kinek a világnézete szerint – köszönhető, hogy eddig még nem történt tragédia.

Elég, ha csak az elmúlt pár nap „nagy” találkozásait vesszük. Május 19-én egy kerékpáros (!) nem adott elsőbbséget a tramtrainnek Hódmezővásárhelyen, a Kistópart utcai körforgalomban. A biciklijével nekihajtott a böhöm nagy járműnek. Alászorult a kereke, a tramtrain is megsérült. Nagyon, de nagyon nagy „mákja” volt, hogy személyi sérülés nem történt. Mert a szabályosan közlekedő tramtrain akár le is vághatta volna a figyelmetlen biciklis kezét, lábát, kiolthatta volna az életét.

Másnap reggel Szegeden, délután Vásárhelyen hajtott a tramtrain elé egy-egy személyautó. Ott is „csak” anyagi kár keletkezett. Meg bosszúság a közlekedőknek.

Másfél éve közlekedik a tramtrain. Ennyi idő alatt már meg lehetett volna szokni a jelenlétét. Vannak, akik azt mondják, azért van ennyi baleset, mert a tramtrain nem sárga. Vannak kék autók is, mégsem megyünk nekik. A vasútvillamosnak három ponton is világít a lámpája, nagy is, néhány panaszkodó szerint zajos is…

Észben kellene tartani, hogy ahol sínek vannak, ott előbb-utóbb felbukkan a villamos is, aminek a féktávolsága többször tíz méter. Ezért sem kellene kísérteni a sorsot. De az sem mellékes, hogy a Kétfarkú Kutyapárt Szögedi Mönyétserögének tagjai, Gábor és András nem tudják kipattintani az izmaikat. Ha ugyanis 1 hónapig nem üti el senki a tramtraint, akkor 40 fekvőtámaszt csinálnak a Dugonics téren. A jelek szerint ebbe egyelőre nem fognak elfáradni.