2023.09.27. 16:20
Előkerültek az emlékek az elfeledett téglagyárról
Akinek az életét, a megélhetését, a mindennapjait és a kedves munkahelyi kollektívát jelentette a hajdani III. számú téglagyár a mai Ipatelepi úton, annak bizony nem könnyű elfogadni, hogy 2009-ben bezárták az üzemet, lassú pusztulásra ítélve. Egy felhívásra összejöttek a régi kollégák, de inkább csak a szépre emlékeztek.
A nehéz munka ellenére csak a szépre emlékeztek a téglagyár dolgozói.
Fotó: Fotó: Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör
Egykori gyárak nyomába ered az Együtt Szentesért Egyesület és a Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör. Évtizedekkel ezelőtt bezárt, már-már elfeledett termelőüzemek életét, szorgos mindennapjait szeretnék felidézni, ilyen céllal keresték például a kezdetben III., majd Békéscsba–Szentes II. számúnak, a szentesiek körében új téglagyárnak hívott üzem volt dolgozóit, és a fellelhető képi emlékeket. Felhívásukra sokan jelentkeztek, előkeresték a fekete-fehér fényképeiket, Amelyekkel az emlékek is előtörtek.
Az 1972-ben beindult téglagyár múltja múzeumba illő. Lantos Imre, a múzeumbaráti kör vezetője szokásához híven a téglagyár emlékeinek felkutatásába is sok időt és energiát fektetett. Nem véletlen az érdeklődés, hiszen ő maga is ott dolgozott 19 évet. Előbb a karbantartó részlegen dolgozott, aztán az üzem többi részét megismerte, a bányától a téglapakolásig. Értékes képanyagot gyűjtött be régi munkatársaktól, továbbá utánanézett a korabeli sajtóban is a téglagyár éppen aktuális történéseinek, amatőrfilmet is talált a gyár életéről. A munkáról és a szabadidő hasznos eltöltéséről is szó esett, ugyanis a nehéz munkát az évek megszépítették, remek hangulatban teltek a munkahelyi ünnepek, sportesemények, közös horgászat, születésnapi bulik, búcsúztatások. Mivel a gyár utóélete is a történet része, az előadó bemutatott egy interneten fellelhető drónfelvételt a terület jelenlegi állapotáról, de kérte, aki érzékeny, inkább csukja be a szemét. 1998-ban átvette a téglagyárat a a hírhedt Baumag holding, ezzel jelentkeztek a problémák, amelyek ahhoz vezetett, hogy 2009-ben leállították a gyár működését, és az évek során az ebek harmincadjára került – ahogy Lantos Imre fogalmazott.
A vetítés közben és után hosszasan nosztalgiázott a megjelent társaság, még az is kiderült, volt egy másik Lantos Imre, aki sofőrként dolgozott. A Facebookra feltöltik az előadás képi anyagát, ahová várják a további emlékeket, illetve sorozatot szeretnének indítani az elfelejtett gyárakról, így például a ruhagyárról is.
