Jegyzet – Február 29.

​Amikor ezeket a sorokat írom, február 29-et mutat a naptár. A gyerekek is tudják, hogy ez négyévente fordul elő, akkor egészítik ki az esztendőt egy szökőnappal, és lesz 366 napos szökőév. De nem február 29-e, hanem február 24-e a toldaléknap, vagyis múlt szombaton „szökhettünk” egy kicsit. Érdekes azoknak az élete, akik február 29-én látták meg a napvilágot, mert négyévente ünnepelhetik a születésnapjukat, viszont egyszerre rögtön négyet. Persze, ez a valóságban nem így történik, a delikvensek dönthetnek, hogy a közbenső három évben február 28-án vagy március 1-jén vigadnak, majd a negyedikben jöhet az igazi, a valós dátumú szülinap.

Bizonyára az is sokaknak feltűnt, hogy szökőévben február 24-én nem szerepel névnap a kalendáriumokban, csak annyi, szökőnap. Furcsa lenne, ha valaki ezt a keresztnevet adná gyermekének, mert azt valóban csak négyévente tarthatnák meg. Bár egy skót famíliában akár reálisan is számolhatunk ezzel a verzióval, spórolós megoldás lenne... Akkor a kicsi (majd a nagy) az Odd day vagy Leap-day névre hallgatna, az internetes fordítás szerint. A „hitelesség” kedvéért írtam nagy betűvel.

A hülyeséget feledve – mert a fentiek viccnek is rosszak – arra azért ügyeljünk, csakis olyan dolgokat csináljunk február 29-én, amelyekkel kapcsolatban azt szeretnénk, csakis négyévente történjenek meg. Például ideális nap a szakításra, mert akkor „ez ellen” pár évre bebiztosítjuk magunkat. Ismerkedésre viszont rossz dátum, mert elképzelhető, hogy az ezen a napon születő új kapcsolatunk már március közepén megszűnik, és akkor négy évet várhatunk a következő találktalálkára. Jó, ez is mind ökörség. De az azért gondolkodóba ejtett, miért is dolgozom ma is? Talán mégis a négy év szünetben, henyélésben reménykedve?