2024.08.04. 16:12
Feltárulnak a betyárvilág titkai
Rózsa Sándorról és kortársairól, a híres-hírhedt betyárokról a köztudatban ma már egyfajta romantikus kép él, alakjukat irodalmi művek, filmek idealizálják. Hogy milyenek voltak valójában, arról hiteles képet leginkább a korabeli iratok adnak – Gilicze János makói nyugalmazott levéltáros pedig ezek között kutatva írt róluk lebilincselően izgalmas könyvet. Az is kiderül belőle, hogy Rózsa Sándor Földeákon is fosztogatott.
– Többnyire pásztorok, csikósok, gulyások voltak, akik állatokat őriztek, a pusztán éltek és mint ilyenek, nagy megbecsülésnek örvendtek, szükség volt a munkájukra. Ám időnként bűncselekményeket is elkövettek, ezért aztán nem egy közülük börtönbe került vagy a bitófán végezte – hangzott el a makói József Attila Könyvtárban egy könyvbemutatón a betyárokról. Érdekes, hogy az elítélt betyárokat nem egyszer eltiltották hivatásuk gyakorlásától, és ezt a hatóságok igyekeztek ellenőrizni. Ennek ellenére megesett, hogy mivel a szaktudásukra szükség volt, mégis felfogadták őket – mondhatni megbocsátottak nekik.
Rákócziék és Horváth-Munkóék
Gilicze János Emberek és esetek – Betyárvilág, közbiztonság Földeákon és környékén a 19. században című munkája a Vármegyei füzetek című sorozat 4. köteteként, a Makó Múzeumáért és Kultúrájáért Alapítvány gondozásában látott napvilágot. Benne egyrészt hírhedt földeáki betyárokat mutat be – abban az időben Földeákon két neves betyárfamília volt, az egyik a Rákóczi, a másik pedig a Horváth-Munkó –, másrészt azt, hogy az egykori Csanád vármegyéből kik jártak fosztogatni a faluba és milyen bűntettekkel keltettek olykor riadalmat. Sokat idézett a sajátos nyelvezetű, ma már olykor nehezen érthető periratokból.
Kettős megítélés
A képekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrált, csaknem 200 oldalas kiadványt – nyilván témája miatt – nem csak Makón, hanem Földeákon és Óföldeákon is bemutatta az érdeklődőknek. Ezeken a rendezvényeken Urbancsok Zsolt főlevéltáros, a makói levéltár igazgatója volt beszélgetőtársa. Elhangzott ezeken többek között, hogy a betyárok megítélése az egyszerű emberek körében vegyes volt: sokan magukfajta szegényeknek tartották őket, ugyanakkor féltek is tőlük.
Előfordult az is, hogy a földbirtokos Návay család és a falu lakói összefogtak és együtt fordultak a vármegyéhez, mondván, hogy ezek az emberek rettegésben tartják a környéket, dorbézolnak, a kocsmában is kötekednek
– mesélte Gilicze.
A dokumentumok alapján inkább naiv, romantikus vélekedés lehetett, hogy a szegényeket segítették. Az egyszerű embereket is kirabolták, ha úgy adódott. Saját településükön egyébként jellemzően nem loptak, fosztogattak, inkább máshová jártak el.
Statárium, akasztás
Mint a kötetből kiderül, a betyárkodás mindig a gazdasági nehézségek – háború, szárazság – idején lángolt fel. Ilyenkor, hogy a bűnözési hullámot visszaszorítsák, statáriumot hirdettek és rögtönítélő bíróságok alakultak. Ezt ki is hirdették.
Ha valakit ilyenkor tetten értek rablásért, akár három napon belül halálos ítéletet hoztak ellene – emlékeztetett. Egy ilyen alkalommal egy négytagú makói rablóbanda három huszonéves tagját a Jángori-halmon nyilvánosan felakasztották. A negyedik csak azért úszta ezt meg, mert még nem töltötte be a húszat. Ő 12 évet kapott. Ha nem lett volna statárium, mindannyian megúszták volna néhány év börtönnel.
Makói betyárokról is írna
Gilicze János több mint 30 éven át dolgozott a makói levéltárban és ezalatt botlott bele az úgynevezett bűnfenyítő törvényszék irataiba. Kíváncsivá vált, hiszen kit ne érdekelt volna mondjuk Rózsa Sándor. A fél év munkájával megírt kötetből egyébként az is kiderül, hogy Rózsa Sándor Földeákon is fosztogatott – méghozzá kétszer, és igen kegyetlen módon. A nyugalmazott levéltáros azt is elmondta, a kutatómunka nem volt nehéz, hiszen szerencsére nagyon sok dokumentum maradt fenn abból az időből. Azt mindegyik könyvbemutatóján hangsúlyozta: nem azért épp a földeáki betyárvilágról írt, mert ott több lett volna abban az időben az ilyen jellegű eset, mint másutt. Egyszerűen azért, mert mint közismert róla, kutatásai során – mindenek előtt a Návay-család miatt – sokat foglalkozott a falu történetével.
Az volt az elsődleges célja, hogy bemutassa, hogyan élte meg egy község a betyárvilágot. De egy hasonló kötetet bármelyik magyar faluról vagy városról megírhat az, aki veszi a fáradságot a régi iratok átböngészésére. Ő maga, ha összejön, ír még egyet, Makóról.
