Adventi gyertyák

Az ünnepekre várva célegyenesbe fordultunk. Vasárnap meggyújtjuk az  adventi gyertyák közül az elsőt, de általános iskolákban – például Pusztaszeren és Szegeden – ezt már pénteken megteszik. Fontos pillanatok, a kicsi lángok – még ha elektromosak is – közelebb hozzák egymáshoz az embereket, mintha megtisztulnánk, és mindenkit szeretnénk. Legyünk realisták: ez nem igaz, de ilyenkor igazabbnak, boldogabbnak érezzük magunkat. És már attól jobbak lehetünk, ha annak hisszük magunkat.

Gyertyák – megszokásból

Magamból kiindulva úgy gondolom, sokan automatikusan, megszokásból gyújtják meg hétről hétre a gyertyákat, jelentésüket nem vagy csak „homályosan” ismerik. Az egyre nagyobb fényt adó gyertyák Jézus eljövetelének közeledtét szimbolizálják, közülük az első a hit, a második a remény, a harmadik, vagyis a rózsaszínű, az öröm, az utolsó a szeretet jelképe. A szavak egymás után írva még kifejezőbbek: hit, remény, öröm, szeretet. Ezek nélkül nincs boldog és teljes emberi élet. És legyünk őszinték, ritkán adatik meg, hogy mindegyiknek egyszerre a birtokában legyünk. Valamelyik mindig hiányzik, mert kételkedünk, reménytelennek tartjuk helyzetünket, nem tudunk örülni semminek, és nem érzünk, nem kapunk szeretetet. De adventkor, látva a vibráló lángokat, érezve melegüket, szívünkbe fészkelheti magát az érzés, hogy most minden jó, és arra vágyunk, ez soha ne múljon el. A róka is ünneplőbe öltöztette a szívét a kis hercegre várva, de mindig tudnia kellett, mikorra tegye ezt meg.

Várunk

Így vagyunk ezzel mindnyájan. Tudjuk, karácsonyra kell teljesen ünneplőbe öltöztetni szívünket, minden nappal közeledve ehhez. Adventkor a karácsonyra, a hitre, a reményre, az örömre és a szeretetre várunk. Vágyunk. És ezt akkor is megkaphatjuk, ha éppen egyedül vagyunk. Ez az ünnep legnagyobb ajándéka.