Tanárok a határon

Vasárnap este a röszkei határnál nagy csoport diák álldogált a hidegben, reménykedve, hogy a busz hamarosan megérkezik. Azonban a járat nyomtalanul eltűnt. Az ilyen helyzetek bizony próbára teszik az embert. A vajdasági kollégisták segítségre szorultak, beindult a riadólánc és a mórahalmi Tóth János Szakképző Iskola munkatársai azonnal a helyzet magaslatára álltak.

Az összefogás példája: segítség a határnál

Az igazgatónő és kollégái nem hezitáltak: azonnal autóba pattantak, és meg sem álltak a határig, hogy megmentsék a diákokat a hidegtől és leginkább a kétségbeeséstől.
Olyan lehetett ez, mint egy Kelet-európai, vagy balkáni akciófilm-forgatás. Kusturica sem csinálhatta volna jobban: a főszereplők nem szuperhősök, hanem hétköznapi tanárok.

Pedagógusok munkaköri kötelességeken túl

Ez nem csupán emberség, hanem felelősségvállalás is. Az intézmény munkatársai bebizonyították, hogy számukra a diákok biztonsága mindenekelőtt áll. Ez az eset rávilágít arra, hogy a pedagógusok munkája nem ér véget az iskolai csengetéssel. Sokszor ott vannak a háttérben, készen arra, hogy áldozzanak szabadidejükből, hogy másokat támogassanak. Az ő példájuk megmutatja, milyen fontos a közösség ereje, az odafigyelés és a segítőkészség.

A közösség ereje és felelőssége

Az összefogás nemcsak a diákoknak, a szüleiknek is óriási megnyugvást jelentett. Ahogy az egyik szülő az igazgatónőnek címzett levelében írta: „Ez a gyors és felelősségteljes hozzáállás nemcsak megnyugtató számunkra, hanem bizonyítja, hogy a gyermekek érdekei mindig első helyen állnak”.

Az ilyen történetek azt üzenik, hogy a közösség akkor igazán erős, ha tagjai számíthatnak egymásra. A pedagógusok példát mutattak, és nemcsak diákjaik, hanem a szülők tiszteletét is kivívták. Az összefogás az igazi közösség alapja.