2025.01.10. 14:20
Elfeledett hősök, elkerülhetetlen tragédia: a doni katasztrófa fájdalmas tanulságai
Több mint százezer magyar vesztette életét a Don-kanyarban a második világháborúban. Január 12-én a doni hősök áldozata és helytállása előtt tisztelgünk.
1943 januárjában a Don-kanyarnál áttörtek a Vörös Hadsereg egységei, és néhány nap alatt a magyar hadtörténet egyik legnagyobb pusztítását hajtották végre. Január 12-e a doni hősök emléknapja. Áldozatuk és helytállásuk emlékét a katasztrófa felidézésével őrizzük. Miklós Péter eszmetörténész szerint az elszenvedett veszteség mértéke csak a mohácsi csatához hasonlítható.
A szövetség árát megfizették
Január 12-én az urivi hídfőnél törtek át a szovjetek, akik néhány óra alatt tíz-tizenkét kilométert nyomultak előre. Gyakorlatilag pillanatok alatt megtörték a magyarok ellenállását
– mondta el Miklós Péter, majd a doni katasztrófa előzményeit részletezte.
– 1938 és 1941 között a területgyarapodások árát a náci Németország szedte meg. Úgy tekintettek Magyarországra és Horthy Miklósra, mint vonakodó csatlósra, aki leegyszerűsítve a tortából részesülni akart, de a terheit nem akarta vállalni. Ez természetesen nem ennyire fekete-fehér. A magyar állam igyekezett megvédeni a magyar embereket, honvédeket a háborús helyzettől, de elkerülhetetlen volt a szövetségi kötelezettségek teljesítése. A magyar politikai vezetés kényszerpályára került – fejtette ki az eszmetörténész.
Létrehozták a magyar királyi 2. honvéd hadsereget, amely 1942 folyamán elfoglalta állásait. A Voronyezs és Pavlovszk közötti, körülbelül kétszáz kilométeres szakaszt kellett védeniük.
Elkerülhetetlen vereség
– A magyar hadsereg több mint kétszázezer főből állt, beleértve a hivatásos katonákat és a munkaszolgálatosokat is. Ők próbálták feltartóztatni a Vörös Hadsereget, miközben német és olasz haderők is jelen voltak ugyanazon a színtéren. A németek azonban semmilyen katonai-stratégiai vagy logisztikai támogatást nem biztosítottak, és a visszavonuláshoz sem nyújtottak segítséget. Kijelenthető, hogy a náci Németország magára hagyta a 2. magyar hadsereget – hangsúlyozta Miklós Péter.
A magyar hadsereg öt nap alatt 100-120 ezer embert veszített, akik meghaltak, eltűntek, megsebesültek vagy hadifogságba estek.
– Ez a magyar haderő állományának durván egynegyede volt – tette hozzá Miklós Péter.
Dermesztő hidegben küzdöttek a doni hősök
Az elesett vagy eltűnt katonák közül körülbelül tízezren származtak Csongrád-Csanád vármegyéből, közülük mintegy kétezren Szegedről.
– Számos hadi napló bizonyítja, hogy a magyar hadsereg felszerelése nem volt megfelelő. Január 12-én mínusz harmincöt-negyven fokos hideg uralkodott, amihez sem a hadieszközök, sem az öltözet, sem az ellátmány nem volt elegendő. A fegyverek nem működtek, az autók nem indultak a szibériai hidegben, és nagy kalóriatartalmú húskészítményekre lett volna szükség, amelyekből szintén hiány volt. A németek ebben sem nyújtottak segítséget – tette hozzá az eszmetörténész.
– A Vörös Hadsereg gyakorlatilag csupán néhány napos feltartóztatására áldozták fel azt a 100-120 ezer magyar embert – összegezte Miklós Péter.
A doni katasztrófa „kollektív trauma”
Miklós Péter hangsúlyozta, hogy a doni katasztrófa után hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni a veszteségekről. Az elesettek és a visszatértek egyaránt megkapták a nácibarát bélyeget 1945 után. Csak a nyolcvanas évek második felében kezdtek interjúkat és dokumentumfilmeket készíteni a doni áttörésről.
– Sok családi emlékezetben jóval több nagyapa járta meg a Don-kanyart, mint a valóságban, de ez mit sem csorbít a doni hősöket megillető tiszteleten. Ez azt mutatja, hogy a doni katasztrófa kollektív trauma a magyar történeti emlékezetben, amelyet mindenki a magáénak érez – zárta gondolatait Miklós Péter.
