2025.01.25. 12:20
Pszichológus tanácsai: ezt tegyük, ha a gyerekünk szorong a bombariadó után
Az elmúlt napokban történt iskolai bombariadók nem csupán a tanítás megszakítását és a rendőrségi intézkedéseket vonják maguk után, hanem komoly pszichológiai hatással is vannak mind a szülőkre, mind a pedagógusokra. A fenyegetettség érzése, a bizonytalanság és a félelem mélyen befolyásolhatja a közérzetüket és viselkedésüket. A pszichológus válaszol!
A krízishelyzetek pszichológiai hatásairól megkérdeztük Krisztin-Bognár Annát, szegedi pszichológust, aki elmondta, hogy egy pedagógus szempontjából nagyon fontos, hogy a lehető leghamarabb próbálják visszaszerezni a kontrollérzetet, nyugtassák a gyerekeket és ne próbáljanak ködösíteni, maszatolni a tények közlése helyett.

A pszichológus szerint (is) fontos a szülők tájékoztatása
Az idei tanévkezdéstől nem lehet telefonokat használni az iskolákban, azokat le kell adni. Egy olyan rendkívüli eseménykor, mint például a csütörtöki bombariadók, a diákok nem biztos, hogy van idejük a telefonjukat magukhoz venni, és valljuk be, nem is ez az elsődleges, hanem az, hogy minél hamarabb biztonságos helyre menjenek. Egy ilyen esetben azonban a szülő nem éri el a gyermekét, és nem tudja, hogy mi történt.
A szülők csütörtökön érthető módon aggódtak, mert ők akár otthon, akár a munkában találkozhattak a hírekkel. Érzelmileg azok a szülők is érintettek voltak, akiknek a gyerekei mondjuk nem kaptak fenyegetést. Nagyon fontos tehát, hogy az iskola, a pedagógus a leghamarabb adjon tájékoztatást.
A kamaszok kettős érzései
– A bombariadó közben/után akár kettős érzések is megjelenhettek a gyerekekben. Egyrészt nyilván volt, aki örült az elmaradt óráknak, de nagyon sokan féltek, szorongtak, és könnyen lehet, hogy akár a két érzés párhuzamosan is megjelent, de ez teljesen normális egy ilyen helyzetben – magyarázta Krisztin-Bognár Anna pszichológus.
Főleg a kamaszoknál jellemző ez, ami miatt úgy tűnhet a szülőnek, hogy a gyereknél minden rendben van, de attól még ugyanúgy őrlődhet a történteken, csak nyilván egy kamasznak ciki, és kellemetlen a félelemnek a kimutatása. A szülőknek nem érdemes elhallgatni, vagy nagyon elmaszatolni a történteket, kommunikálni kell erről a gyerekekkel.
Általánosságban véve fontos, hogy a szülő megkérdezze a fiatalt, hogy hogy érzi magát így az események után, és hagynia kell, ha részletes beszámolóba kezd. Ilyenkor szülőként el lehet mondani a saját megélést, a saját érzéseket, a saját verziót.
A pedagógusoknak sem volt könnyű
Krisztin-Bognár Anna a pedagógusokra is kitért. Elmondta, hogy nekik fontos feladatuk volt az, hogy terelgessék a gyerekeket, figyeljenek rájuk, de közben nekik is vannak érzéseik, és nehéz úgy támogatni valakit, hogy közben a saját biztonságérzésük is sérült. Akár a pedagógusok is tele lehettek félelemmel és aggodalommal. Ilyenkor nagyon fontos feladata a tanároknak az, hogy a biztonságot hangsúlyozzák a gyerekek felé is, hogy minél pontosabban, minél precízebben kommunikáljanak, és hogy próbálják a gyerekeket megnyugtatni. Cél ilyenkor a kontrollnak a visszaszerzése.
Krízishelyzetben nagyon fontos a kontrollérzet, illetve a biztos információkra való fókuszálás. Csak azt mondja a szülő, a pedagógus, amit biztosan tudunk. Ha csak találgatunk, az csak tovább erősíti a saját- és a gyerekek szorongás érzését. Ilyenkor érdemes a feladatokra, a tényekre terelni a hangsúlyt, kinek mit kell csinálni, hogyan tudnak egy ilyen helyzetben egymásnak segíteni.
A fizikai szükségletekre is figyelni kell
Egy ilyen helyzetben, mint amilyen ez a bombariadó is volt, a fizikai szükségletekre is figyelni kell. A gyerekek igyanak egy pár kortyot, kerüljenek mihamarabb meleg helyre, ha rosszul érzik magukat, jelezzék.
Amikre figyeljünk:
- őszinte beszélgetés az érzésekről
- tények közlése
- kontroll visszaszerzése
- fizikai szükségletek
- megfelelő tájékoztatás