Forgalmas út mellett maradt magára újraélesztés közben – videóval

– Hihetetlenül csalódtam az emberek nemtörődömségében - kezdte történetét Szügyi Zsolt. A szegedi férfi december végén tapasztalta meg, milyen kegyetlen világban élünk, történetét azért hozta nyilvánosságra, mert bízik benne, hogy talán néhányan elgondolkoznak rajta, az újraélesztés nem játék.

– A Csap utcán, Petőfitelep legforgalmasabb szakaszán autóztam, amikor a visszapillantó tükörből azt láttam, hogy az úttest mellett, a járdán bicikliző férfi elesett. Mire a kereszteződés túloldalán leparkoltam és visszamentem hozzá, nagyjából tucatnyi autó hajtott el mellette, lényegében karnyújtásnyira, de senki nem állt meg - kezdte történetét. 

Újraélesztés egyedül - a legnagyobb forgalomban

Zsolt a középkorú férfihoz érve azt tapasztalta, hogy nincsenek életjelei, ezért azonnal tárcsázta a 112-es segélyhívót. A diszpécser pedig arra kérte, hogy kezdje meg az újraélesztését, az ütemet ő diktálta telefonon keresztül.

– Azt gondolom, ilyen helyzetbe a legtöbb ember soha nem kerül az életében, nem is lehet az ilyesmire felkészülni, bennem azonban fel sem merült, hogy ne segítsek. Nem csak azért, mert ez állampolgári kötelesség, hanem azért is, mert ezt diktálja minden emberi érzés – magyarázta Zsolt. Éppen ezért nagyon megdöbbentette, hogy rajta kívül ezt senki más nem gondolta így.

Egyetlen pár állt meg segíteni

– Itt folyamatosan mennek az autók és három busznak is pont itt van a megállója – mutatta a helyet, ahol az eset történt. – Nagyon sokan elmentek mellettünk, azt is látták, hogy nem a homlokát törölgetem annak az embernek, de csak egy német pár volt az, akiket érdekelt, hogy az utcán küzdök egy idegen életéért. Rettenetesen nehéz fizikai munka az újraélesztés, így hatalmas segítség volt, hogy a férfi odajött és beszállt, a hölgy pedig tartotta a telefont. Váltva is nagyon megterhelő feladat volt, már alig vártuk, hogy a mentők odérjenek. A diszpécser e tekintetben is tartotta bennünk a lelket – idézte fel a történteket.

A mentők egyébként még sokáig próbálták az 52 éves férfit visszahozni az életbe, és amikor Zsolt otthagyta őket, azt hitte, a történet happy enddel végződik. – Amikor jöttem vissza, akkor viszont már láttam a felállított sátrat. A mentődolgozók azonban megnyugtattak, hogy nem rajtam múlt – mesélte Zsolt, aki utólag megtudta, a férfi végstádiumú rákbeteg volt. Valószínűleg már akkor meghalt, amikor leesett a bicikliről. De amikor ez az információ még nem jutott el hozzá, akkor is jobban felzaklatta őt a tény, hogy senki nem segített, mint az, hogy meghalt valaki, akin próbált segíteni.

Embertelen közöny a szeretet ünnepe után

– Nagyon rossz belegondolni, hogy karácsony után pár nappal, amikor minden a szeretetről szól, ennyi emberség nem volt azokban, akik arra jártak. Én nem akarok úgy meghalni az utcán, hogy mindenki elmegy mellettem – fakadt ki Szügyi Zsolt, aki szerint pont ilyen apró dolgokkal tehetnénk azért, hogy a világ jobb legyen. –  És az ilyen segítség nem pénz, hanem csupán emberség kérdése – tette hozzá.