Hiszem is, meg nem is

A gravitációt se látjuk, mégis van. Ezzel a gondolattal próbálta a laikus és kételkedő szerepben pózoló újságírót meggyőzni péntek délelőtt Varga Árpád okleveles radiesztéta, amikor a földsugárzásról beszélt. És bár megállapítottuk, hogy sem a fejemnél húzódó vízér, de még a derekamnál alkalmatlankodó Hartmann-sugárzás nem okozott még semmilyen egészségügyi problémát számomra, egy találkozót megért a téma.

Földsugárzás – tudomány vagy hit kérdése?

Hiszünk vagy nem hiszünk? Ez itt a kérdés. A földsugárzás, radiesztézia és az ehhez kapcsolódó mérések világa egyike azoknak a témáknak, amelyek megosztják az embereket. Az élet tele van olyan jelenségekkel, amelyeket egyesek tudománynak, mások babonának tekintenek. A földsugárzás is ebbe a kategóriába esik. A radiesztéták azt állítják, hogy a föld alatt futó vízerek és az úgynevezett Hartmann-háló káros hatással lehetnek egészségünkre. A szkeptikusok szerint nincs erre vonatkozó hiteles tudományos bizonyíték, és az egész csak egyfajta pszichológiai önbeteljesítő jóslat. A hit azonban soha nem bizonyítékokon alapul.

Szükség van bizonyítékokra vagy elég a tapasztalat?

A tudományos gondolkodás egyik alappillére a szkepticizmus, a bizonyítékok keresése és a kritikus elemzés. Végül is nem az a fontos, hogy objektíve igaz-e valami, hanem hogy az adott ember számára van-e jelentősége. A radiesztéta példája is jól mutatja ezt. Ha valaki egy ágy áthelyezése után jobban alszik, kevésbé érzi magát fáradtnak, és megszűnnek a fájdalmai, akkor vajon az a lényeg, hogy tudományosan igazolt-e a földsugárzás? Vagy az, hogy az illető jobban érzi magát? De miért ne lehetne elfogadni mindkét álláspont létezését? Mindenki abban hisz, amiben akar. A hit személyes ügy.  Én azt hiszem, marad az ágyam ott, ahol van.