Egész vagyonát egy kosárban hordja, de mindig ad egy-két falatot a nála éhesebbeknek

A galambok a legnagyobb kéregetők közé tartoznak. Köztereken, parkokban, busz- és vasúti pályaudvarokon azonnal ott teremnek, amint megneszelik, hogy valaki péksüteményt majszol vagy szendvicset eszik. Nem tágítanak, várnak a lehulló morzsákra, esetleg a kisebb-nagyobb nekik dobott falatokra. Velem már az is előfordult, hogy a türelmetlen szárnyas rám repült, megcélozva a kezemben lévő sós kiflit. Értettem a célzást, kapott belőle. Akadnak, akik megelőzik az incidenst, és galambokat etetnek, Szegeden is.

Galambokat etetnek – ketten?

Szegeden, ha létezik ilyen kategória, a legismertebb galambetető a Mars téri bevásárlókocsis férfi. A kocsi annyira megrakott – úgy tippelem, minden vagyonát abban tartja –, hogy alig bírja tolni, de amikor leparkol vele, azonnal kedvenceire gondol és nagy kenyér-, zsemle- és kiflidarabokat dobál a fűre, és a galambok rögtön megjelennek. Csapatostól szállnak a zsákmányra, olykor százan is lakmároznak. – Ők a családom – jegyezte meg egyszer. Legutóbb a Retek utcán láttam egy nénit – ha jól emlékszem, már nem először –, aki az étellel maga köré gyűjtötte a szárnyasokat. Nem voltak százan, talán, húszan, de az biztos, mindig számíthatnak jótevőjükre. A Mars téren, a Retek utcán, és ki tudja, még Szeged hány pontján.