Sulyok Tamás elárulta, miben számít a vidék jogászaira – galériával, videóval

Sulyok Tamás Kiskunfélegyházán született, pályáját bírósági fogalmazóként kezdte a Csongrád Megyei Bíróságon, 1998 és 2002 között a szegedi önkormányzat jogi képviselője volt, 2000 és 2014 között Szegeden volt Ausztria tiszteletbeli konzulja, 2005 szeptembere óta – meghívott előadóként – alkotmányjogot oktat, szemináriumot és fakultatív kollégiumot tart a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán. 2013-ban PhD fokozatot szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. 

A vármegyénkhez köthető szoros kapcsolatáról elmondta, hogy a gyökerek nagyon fontosak számára.

– A mindennapi munkámban meghatározó a tapasztalat, és amit szereztem, abból élek én is. Ennek a nagy része olyan tapasztalat, amit vidéki ügyvédként szereztem, és nagyon jól tudom hasznosítani a munkám során. Hálás vagyok ezért – fogalmazott Sulyok Tamás.

Segíteni tudja a helyi jogászság szerveződését

– Úgy gondolom, fel tudom hívni a figyelmet annak a fontosságára, hogy a vidéki jogászság az egy záloga a nemzet megmaradásának. Fontos, hogy a Szentes nagyságrendű városokban is legyen jól képzett, jól működő jogászság, és az értelmiség más szakmákban is legyen jelen, és működjék jól. Ez a nemzet megmaradása szempontjából alapvető. Erre próbálom felhívni a figyelmet, a jó gyakorlatokat megpróbálom támogatni, összegyűjteni és a különböző kapcsolatrendszereket az ország más régiói között is létrehozni – mondta el az egyeztetés után tartott sajtótájékoztatóján az elnök.

Szentesen is begyűjtötte a pozitív gondolatokat

Sulyok Tamás pozitívan nyilatkozott a pénteki megbeszélésről. Elmondta, hogy a szentesi tanácskozásán a kormányhivataloknak, az egyetemeknek is vannak pozitív gyakorlatai.

– A Gyulai Törvényszék például megpróbál képzéseket a városba hozni, olyan jellegű jogász továbbképzéseket, amelyek erősíti annak a lehetőségét, hogy a jogászok ott maradjanak a városban – említette példaként a gyulaiakat. 

Szentes csak a kezdet Sulyok Tamásnak

Az államfő kifejtette, hogy több Szentes méretű településre is ellátogat, és megpróbálja összegyűjteni a tapasztalatokat, amelyeket hasznosítani tud. Megpróbálja úgy formálni ezeket a lehetőségeket, hogy száz év múlva is büszkék legyünk a szentesiekre, a mezőtúriakra, vagy éppen a szarvasiakra.