2025.02.05. 08:10
Lassú katasztrófát nézünk végig élőben, karba tett kézzel
Magyarországon az elmúlt évszázadok vízgazdálkodási gyakorlata a kiszáradás felé sodorta az Alföldet. A vízmegtartás hiánya miatt a talajvízszint csökken, a csatornázás pedig tovább gyorsítja a vízveszteséget.
A Homokhátságért is érintő, Eltékozolt vizeink című rövidfilm Szendőfi Balázs természetfilmes alkotása, amely a WWF Magyarország szakmai támogatásával és a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt partnereinek közreműködésével készült. A film látványos, többek között Domaszéken készült felvételeken keresztül mutatja be, hogyan vezetett az elmúlt évszázadok vízgazdálkodási gyakorlata, a vízmegtartás hiánya hazánk fokozatos kiszáradásához, különösen az Alföldön. Az éltető víz gyors elvezetése miatt a talajvízszint csökken, a vizes élőhelyek eltűnnek, és a klímaváltozás hatásai – hőhullámok, aszályok – egyre súlyosabban érintik Magyarországot.
Vízmegtartás nélkül az Alföld kiszárad
Hazánk vizes élőhelyeinek több mint 90 százaléka mára eltűnt, a megmaradtak jelentős része pedig leromlott állapotban van. Ezek a területek kulcsszerepet játszanának a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban és a biodiverzitás megőrzésében, mégis sokszor gazdasági érdekek miatt más célokra használják őket. A film rávilágít arra, hogy a csatornázás és folyószabályozás következtében a víz túl gyorsan távozik a tájból, ahelyett, hogy a talajba szivárogna és a természetben raktározódna. A Duna–Tisza közi Homokhátság különösen érintett, ahol a talajvízszint egyes helyeken már hét métert is csökkent.
Megoldások: természetalapú vízmegtartás a gyakorlatban
Az alkotás ugyanakkor megoldásokat is bemutat: a természetalapú vízmegtartó módszerek, mint a csatornák részleges lezárása, a patakmedrek helyreállítása és a vizes élőhelyek visszaállítása, segíthetnének visszafordítani a káros folyamatokat.
A zákányszéki Lódri-tó esete
A filmben bemutatják Lódri-tavat. Az a víz, ami ősszel és tavasszal lecsorog a Lódri-tóból a domaszéki főcsatornán, nyáron már hiányzik. Olyannyira, hogy egy földalatti nyomóvezetéken drágán felszivattyúzott Tisza víz érkezik, közvetlenül a lecsapolt tó alá. Ha az ilyen tavakhoz hasonló hatalmas tározóterületekből nem elvezetnék, hanem azokban a tó tulajdonosával, a felvízi és az alvízi érintettekkel egyetértésben egy csatornaelzárással megtartanák a vizet, talán milliárdokat spórolhatnánk.
Az is elhangzik, hogy a vizes élőhelyeket átszelő csatornákkal a rendszer felborul, az eredmény a Homokhátság évtizedek óta tartó szárazodása és a vízszint süllyedése, mely helyenként a hét métert is eléri.
