2025.03.18. 18:00
Huszonöt év a vízparton – Egy vendéglátósból lett halőr története – galériával, videóval
A sándorfalvi Zakar János élete váratlan fordulatot vett. Halőr lett, pedig eredetileg vendéglátósnak készült és csak két évet szeretett volna a szegedi halgazdaságnál tölteni, hogy kiélje a természet iránti szenvedélyét. Ennek májusban lesz 25 éve. Hogy lett 25 év a kettőből? Mi az az egyetlen dolog, amit megbánt? Cikkünkből kiderül.
A történetünk 2000-ben kezdődik, amikor a fiatal Zakar János vendéglátó iskolát végez, részben szülei ösztönzésére. Bár elhelyezkedett a szakmájában, rendezvényeken a Sándorfalvi Street étteremben dolgozott, valójában mindig is a természet vonzotta és igazából, szíve szerint az erdészeti iskolába jelentkezett volna, hogy halőr lehessen. Édesapja halászmesterként dolgozott a Szegedfish Kft.-nél és a család szolgálati lakásban élt a vízparton – így a víz, az állatok és a természet szeretete már gyerekkorában belé ivódott. János két évig próbálkozott a vendéglátásban, de hamar rájött, hogy ez nem az ő útja. Már közben is vadászati tanfolyamokat végzett, sportvadászati és fegyvertartási vizsgákat tett, és egyre inkább a természet felé húzott a szíve.
Az áttörés: halőrként a vízparton
A halőri hivatás nem volt egyszerűen elérhető, sokan évekig várnak egy megüresedő helyre. Ő kitartóan építette a kapcsolatait: segédkezett vadászatokon, hajtóként dolgozott, és próbálta megismerni a szakmát belülről. Egy év várakozás után végül megcsörrent a telefonja – egy halőri pozíció megüresedett, és ő volt az egyik esélyes jelölt. Nem sokat hezitált: halőri és mezőőri vizsgát tett, szolgálati fegyvert kapott, és belevágott az új életbe. Eredetileg csak két évre tervezett maradni, hogy „kivadássza magát”, de az élet másképp alakította.
Huszonöt év a természetben
A kezdeti évek tele voltak kihívásokkal. Először a kormorángyérítés vált szenvedélyévé, és hosszú ideig vezette is a statisztikákat. Később a haltolvajok elleni küzdelem lett a legérdekesebb feladata. Mivel sokszor egyedül kellett fellépnie csoportokkal szemben, gyorsan megtanulta a hatékony kommunikáció fontosságát – ebben nyugdíjas rendőröktől és biztonsági őröktől tanult sokat. A vízparti élet apró részletei is beépültek a tudásába. – Ha egy nád nem úgy áll, már észreveszem – mondta.
Huszonöt éve a természetben
Fotók: Török JánosA vendéglátás végleg a múlté
Ahogy az évek teltek, egyre jobban eltávolodott a vendéglátástól. Nem vágyik vissza a nyüzsgésbe, az emberek közé, a természet nyugalma vonzza inkább. Májusban lesz huszonöt éve, hogy azt gondolta, „csak két évre jövök”. És hogy bánja-e? Egyáltalán nem. Egyetlen dolgot bánt csak meg és csinálnál másképp: fiatalon a vendéglátó iskola helyett az erdészetibe ment volna továbbtanulni.
