Megjelentek a szegedi plázakacsák

A plázacica kifejezést évtizedek óta használjuk, most meg kell barátkoznunk, tanulnunk a plázakacsák szókapcsolatot is.

Plázakacsák a tóban

Az egyik napon késő délután a szegedi plázában lévő élelmiszerboltban szereztem be az aznapi vacsorához, illetve a következő napokra az elemózsiát. Volt még idő a buszindulásig, és a kissé mostoha, esős időjárás dacára is úgy döntöttem, lemegyek az ottani tó partjára, ami gazdag élővilágával, nádasával a plázázók egyik kedvenc helye. Nem bántam meg. Az emberek szívesen töltenek ott perceket, órákat, esznek, beszélgetnek, etetik és figyelik a kacsákat. Akiket plázakacsáknak neveztem el, de biztos vagyok benne, ez a „nyelvi lelemény” nem nekem jutott először az eszembe. Figyeltem, és egy idő után fényképeztem is őket az okostelefonommal, igyekeztem ellesni életük fontos pillanatait. Úszkáltak, repültek egyedül és csapatban, eleséget keresve lebucskáztak a víz alá, incselkedtek egymással, udvaroltak a másiknak. Az sem gátolta őket, hogy egyre jobban besötétedett, és a környező panelek világító ablakai fényt vetítettek, rajzoltak vízre. Mert ők is szeretik az estét, az éjszakát, nemcsak a plázacicák.