
DELMAGYAR
Csongrád-Csanád vármegyei hírportál
Van egy másik vármegyei lapnál dolgozó kollégám, aki minden évben tudósít a TeSzedd! országos tavaszi kampányról. Valahogy minden évben rá jutott ez a feladat és már évek óta jól láthatóan unja is nagyon. Rohadtul unja és jól láthatóan egyre dühösebb is, ha szóba kerül ez a téma. Minden alkalommal elmondja, hogy tulajdonképpen nem is érti az egészet. Mert nagyon szép kezdeményezés ez, össze kell szedni a lusták és természetrombolók után a szemetet, de sokkal egyszerűbb lenne, ha elérnénk valahogy, hogy a lusták és természetrombolók ne dobják el a hulladékot szerteszét a világban kontrollálatlanul. Ahogyan a kolléga jelezni szokta: ő a Te ne dobd el! mozgalom híve. Mert szemét mindig lesz, csak nem mindegy hová tesszük, hogyan hasznosítjuk.
Sokféle módja lehet a szemetelők megfékezésének. A gyermekkortól kezdődő oktatástól kezdve a kamerák kihelyezésén át a büntetési tételek emeléséig. És valahogy mégsem használ ezek egyike sem igazán. Hiányzik a rendszeretet. Hosszú évtizedek óta folyamatosan szembesülünk azzal, hogy a bennünket körbevevő természet iránti felelősségérzet rengeteg embertársunkból kihalt, vagy soha fel sem támadt bennük ez az érzés. Pedig az öngyilkosság nem lehet opció! Mert magunkat mérgezzük, ha a szemetünket nem megfelelően tároljuk. Nem nehéz belátni, hogy az erdőszélre kiöntött sittel, a növényeket és ivóvizet mérgező vegyszerekkel, vagy a nagyjából száz év múlva lebomló, kocsiból laza mozdulattal kihajított cigarettacsikkel saját magunknak ártunk. Meg persze az utánunk jövőknek tesszük egyre nehezebbé a létezést egy olyan helyen, ami pótolhatatlan, nem megújítható a végtelenségig. És ennek egyik fő oka a lustaság. A Föld nevű bolygó minden zugát ellepő invazív faj, az ember pont olyan hülye, mint amilyennek látszik. Felél maga körül mindent és közben kiírtja saját magát. A levegő folyamatos szennyezésével, a világ óceánjain úszó, Európa méretű műanyag-szemét hegyek gyarapításával, a folyókban kikötő egyre több vegyszerrel naponta gyorsítjuk ezt a folyamatot.
Sajnos be kell látni, hogy nincs megoldás. Pont az ember a legnagyobb akadálya, hogy megmentse az emberi fajt és biztosítsa annak hosszú távú túlélését. Olyan, mintha az agyunkban lenne egy önmegsemmisítő kód, ami szépen lassan, de biztosan a lehető legrosszabb irányba aktiválja cselekedeteinket. Eldobjuk, úgy hagyjuk, nem szólunk, félrenézünk, rosszabb esetben fel sem fogjuk, hogy káros, amit a hulladékunkkal teszünk.
Azért csak mindenki menjen el és szedje össze az idei kampányban a saját és mások szemetét! Mert az emberi agyban kódolva van a remény faktor is, és mint tudjuk, az hal meg utoljára. Hátha egyszer mégis elérünk odáig, hogy nem lesz TeSzedd! akció, mert győz a Te ne dobd el!