Mi lesz így?

Azt hiszem, öregszem. Így, az ötvenhez közeledve egyre gyakrabban veszem észre, hogy már majdnem zsémbes, morgolódó öreg bácsi vagyok. Zavarnak a hangoskodó gyerekek, meg úgy általában az emberek. És egyre többször állapítom meg, hogy régen bezzeg minden jobb volt. Itt van például a húsvét.

Húsvét régen és most

Régen tényleg minden jobb volt. Itt van például a húsvét. Néhány éve nem jelentett gondot találni egy faluban egy csapat jópofa fiatalt, akik, ha nem is népviseletbe, de csinos ruhába öltözve locsolkodni mentek. Kübekházán néhány éve lovaskocsival, zenekarral vonultak a fiatalok. Pusztaszeren is jártunk, ott is vödörből locsoltak a legények. A lányok, asszonyok pedig lelkesen készültek. Manapság egyre nehezebb ilyen csapatot találni, ezért öröm, hogy kollégánk Térváron idén is járt hagyományos locsolkodáson. És az is öröm, hogy Ópusztaszeren az emlékparkban évről évre hatalmas tömeg gyűlik össze húsvétkor. És bár ez a látogatóknak szóló színvonalas műsor, de legalább van. Mert lassan nincs más.

Locsolók, akik már nem jönnek?

A városban alig látok apát és fiát kézen fogva locsolkodni menni. Nem is csoda, mert a hírek arról szólnak, hogy aki teheti, a hosszú hétvégéken elutazik. Egyre többen menekülnek el a húsvét és a karácsony elől is. Hiszen sokan már a karácsonyt is úgy ünneplik hogy elbújnak a vásárlás, a főzés és a rokonoknál való kötelező jópofizás okozta stressz elől valahova jó messzire. Mi lesz így ünnepeinkkel és hagyományainkkal? Semmi, majd átalakulnak.

Nem rosszabb, más

Minderről egy híres generációkutató jut eszembe egy híres riporter podcastjában. A generációkutató azt mondja, a mai generáció nem jobb és nem rosszabb mint az előző, egyszerűen csak más. Így van ez a húsvéttal is. Nem rosszabb ez a mostani húsvét, mint az öt, tíz, vagy ötven évvel ezelőtti, csak más.