Szabad-e locsolni?

Kislánykoromban minden tavasszal izgatottan vártam a Húsvéthétfőt, vagyis a locsolkodás napját. Ezen a napon már hajnalban kipattantam az ágyból, felvettem a legszebb ruhámat, és leselkedve vártam, mikor gurul a családi ház kapuja elé az első locsolkodó. Az első még izgalmas volt, de amikor körülbelül a huszadik fiú tette fel a „Szabad-e locsolni?” kérdést, már nem volt annyira mókás a dolog. Aznap fürdeni sem kellett, annyira erősen illatoztam a különféle parfümöktől és kölniktől. 25 éves létemre még sosem kaptam a nyakamba egy vödör hideg vizet Húsvéthétfőn – pedig titkon mindig is szerettem volna. A hagyomány úgy tartja, hogy ettől lesznek a lányok szépek és termékenyek.

Locsolkodás már nem olyan mint régen 

Én már ahhoz a generációhoz tartozom, akit nem egy vödör hideg vízzel, hanem parfümmel vagy toalettvízzel locsolnak meg. Egy faluban, ahol azt gondolnánk, hogy a hagyományok még élnek, ezek már rég eltűntek. A piros tojás ugyan megmaradt, cserébe a locsolásért, de minden más lassan kikopott a szokások közül. Családommal minden évben egy bevásárlókosárnyi édességet vásároltunk a locsolkodóknak, nem sajnáltuk szétosztani a falu bátor legényeinek. Ahogy teltek az évek, a helyi fiúk egyre kapzsibbá váltak – már nem elégedtek meg egy csokitojással vagy egy kézzel festett piros húsvéti tojással. Helyette a szerb dinár bankjegyéért nyújtották a kezüket. Egy-két évig eltűrtük ezt, szóvá sem tettük. Emlékszem, az ünnepek és a tavaszi szünet után a fiú osztálytársaim büszkén dicsekedtek azzal, mennyi zsebpénzt sikerült összegyűjteniük a falu leányaitól. Irigykedtünk rájuk, de hát mi csak hallgattunk, hiszen meg lettünk locsolva, úgy ahogyan kell. 

Idővel nálunk is betelt a pohár, egyik évtől kezdve már nem nyitottunk ajtót a locsolkodó fiúknak. Sokáig kiabáltak, nyomták a kapucsengőt, de egy idő után feladták. Aztán már nem is jöttek. Édesanyám sajnálta is őket, de mi kinőttük a gyermeki locsolkodás izgalmát, és már nem voltunk hajlandóak pénzt adni nekik. Nem azért, mert bajunk lett volna velük, egyszerűen csak az új köntösbe bújtatott hagyomány elvesztette a varázsát. Manapság már ritka az olyan pillanat, amikor fiúcsapatok lovaskocsin, énekelve járják a falut. Ha ilyet látok, őszintén megdobban a szívem.