Nem veszélyesek ezek az első pillantásra rémisztőnek tűnő lények, de azért ha nem muszáj, ne dugd bele az ujjad a szájukba

A tavaszi jó időben, kellemes hőmérsékletben felbukkannak a szabadban a hüllők, a különböző kígyók, melyektől ösztönösen félünk. Viszont az is előfordul, hogy bátrak, sőt vakmerőek vagyunk, megfogjuk az utunkba kerülő csúszómászót, szájába dugjuk az ujjunkat, és ha megharap, megijedünk.

Viperák

– Csongrád-Csanád vármegyében nem találkozhatunk veszélyes kígyófajjal, hazánkban is csak kettő honos, a rákosi és a keresztes vipera. De nem árt tudni: Magyarországon minden kétéltű- és hüllőfaj védett – közölte Tajti László nyugalmazott természetvédelmi mérnök. Azzal folytatta: a keresztes vipera hegyvidéken, nedvesebb síkvidéki erdőségekben és lápos területeken fordul elő; a rákosi vipera pedig a Kiskunságban él, de nem „sétál át” vármegyénkbe, mert speciális, vidékünkre nem jellemző életteret igényel.

Utóbbival kapcsolatban még érdemes megjegyezni, hogy rendkívül ritka mérges kígyó, a Kárpát-medence faunájának elismerten legveszélyeztetettebb állata. Az idők folyamán – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból, és az alfaj szempontjából teljesen helytelenül, parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték, valamint az Alföldön homoki viperának is hívták – olvashatjuk a Wikipédiában.

Siklók

– Vármegyénkben csupán siklók fordulnak elő, amelyek teljesen ártalmatlanok. A vízisikló gyakran kerül ember közelébe, lakott területen is találkozhatunk vele, elsősorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak, mocsarak mellett él, de kavicsbányákban, lápokban és víztől távolabb is előfordul. Azért ne fogjuk meg és dugjuk az ujjunkat a szájába, mert harapni azért tud. A rézsikló első ránézésre hasonlít a rákosi viperára, de a farkuk formájáról megkülönböztethetjük őket egymástól. Utóbbinak kisebb szakaszon keskenyedik, tömzsibb benyomást kelt, míg a siklónak hosszan elnyúlva vékonyodik – jellemezte a fajokat Tajti László.

Van még egy harmadik, a kockás sikló, amely vízhez kötött életet él – halastavak, állóvizek, holtágak jöhetnek szóba – táplálékát is onnan, abban a közegben szerzi, a neve mintázatára utal. Emberre ez sem veszélyes.

Nem kell félni

– Úgy összegezhetjük az elmondottakat, hogy nem kell félni, mert Csongrád-Csanád vármegyében mérges kígyó nem fordul elő a természetben – zárta gondolatait Tajti László nyugalmazott természetvédelmi mérnök.