Élményalapú pályaválasztás

Tűzoltó leszel vagy katona? Netán orvos vagy mosógépszerelő? Az ilyen kérdések minden családban előbb-utóbb felmerülnek, ráadásul több hullámban. A kisgyerekek általában már óvodában elkezdik tervezgetni életüket, a rendőr-tűzoltó-mozdonyvezető-kukás vonalon azonban hamar átlépnek azok, akiket csak lelkesítenek ezek a járművek. Ezután jöhet a komolyabb tervezés a pályaválasztással kapcsolatban, melyet a középiskolai, majd az egyetemi felvételi sürget meg jelentősen.

De honnan tudhatná egy 14-18 éves fiatal, mivel szeretne egész felnőtt életében foglalkozni? Nos, általában ez a legnehezebb kérdés, hiszen a kötelezően tanult tantárgyak alapján meglehetősen nagy kihívás a pályaválasztás. A szülők viszont segíteni tudják ebben a döntésben gyermeküket. És nem csak személyes példamutatással.

A pályaválasztás nem sima út

Az elmúlt időszakban néztem végig 18 évnyi családi fotókat, végigkövetve fiam eddigi életeseményeit. Valahol közben jöttem rá, mennyit is jelent egy gyereknek, ha tapasztalatokat, élményeket szerez. Amellett, hogy kipróbált számtalan sportágat, mire kikötött amellett, amit immár egy évtizede űz, belekóstolt több szakmába is. Gyakorolta a mentőkkel az újraélesztést, sütött lepényt vásárban, szedett paprikát a paprikaföldön, fotózott, videózott és még számtalan egyéb helyzetben is kipróbálhatta magát játékosan. Persze mondhatjuk, könnyű egy újságíró gyerekének, akit anyukája sokszor cipelt magával hétvégi munkákra, de azt gondolom, ezek a lehetőségek mindenki más számára is nyitva állnak különböző rendezvényeken. 

Az ötéves Zsomborból sem biztos, hogy cukrász lesz, az ásotthalmi sütiverseny különdíjasa azonban – nyilván szülei támogatásával – már most tudja, milyen érzés, hogy néhány összekevert alapanyagból valami finom sül ki. Egy irány, ami aztán vagy egy életre meghatározza a pályaválasztását, vagy megmarad hobbinak. Egy biztos: ötévesen már kapott valamit a tarsolyába, melyből akármi lehet. Ilyenből kell szerintem minél több a gyerekeknek.