Véletlenül lett a Tisza révésze, most az elmúlt harminc év leghajmeresztőbb történeteiről mesélt – videóval

Mindszent és Baks között alsóvezetésű köteles komppal szállítják a Tisza egyik partjáról a másikra a járműveket és az utasokat. A révész feladata, hogy biztonságosan vigye át a rábízott életeket és járműveket a túlpartra. 

Véletlenül lett révész, nem így tervezte

Nepomuki Szent János vigyáz a Mindszent és Baks között közlekedő komp dolgozóira és utasaira, utóbbiak gyakran csodálják meg a néhány perces úton a szent bronz domborművét. Petrik Sándorral is itt beszélgettünk. Közben azonban az ő vigyázó szeme is mindenen rajta volt.

- Mindössze 22 éves voltam, amikor a kompra kerültem. Soha sem fordult meg a fejemben, hogy révész legyek, ez teljesen véletlen volt. Eredetileg épületasztalos a szakmám, de egy percig nem dolgoztam benne. 30 évvel ezelőtt éppen nem volt munkám és szóltak, hogy a révben keresnek munkatársat. Mivel pénz nélkül nem lehet megélni, úgy voltam vele, hogy jól van, itt leszek egy darabig, ha majd jön más, jobb lehetőség, akkor megyek tovább. Csakhogy ez a hivatás úgy beszippantott, mint egy erős örvény a folyón – mondta a jubiláló révész. Mindszenti révén azelőtt is szerette a Tiszát, sokat járt a strandra és horgászni. Révészként új, még szerethetőbb oldalát ismerte meg a folyónak. 

Sok minden befolyásolja, hogy jár-e a komp

Sándor az idősebb révészektől tanulta meg a szakmát. Az első három hónap után tehette le a matróz vizsgát, majd egy bizonyos idő elteltével a révész végzettséget is megszerezte.

- Kívülről lehet, hogy nagyon egyszerűnek tűnik a munkánk. Felhajtanak a járművek, beindítjuk a motort, átmegyünk, lehajtanak az autók, motorok, és ennyi. De sok mindenre oda kell figyelni, mert a legfontosabb az utasok biztonsága. Figyelünk például a vízállásra. A mostani teljesen ideális, de ha 4-6 méteres a vízállás, akkor leállítjuk a kompközlekedést. Az eső és a hó nem befolyásolja a munkánkat, de a jég igen. Volt már, hogy 40 centi vastag jég fogságába került a partközelben a kompunk. Árvíz idején pedig az uszadékok jelentenek veszélyt. Ha köd van és nincs meg a megfelelő látótávolság, olyankor sem közlekedik a komp – sorolt néhány, a munkájukat gátló tényezőt Petrik Sándor. Azt is elmondta, a helyieknek nagyon fontos az átkelő vízijármű, hiszen ha nem közlekedik, az 50 kilométeres kerülőt jelent mindenkinek.

Egyszer egy elszabadult teherautóval is meggyűlt a bajuk

Sándor az elmúlt 30 évben balesetmentes szállította Mindszent és Baks között az utasokat, de meleg helyzetek azért előfordultak. Hiába táblázták ki, hogy figyeljenek a motorcsónakosok a két part között kifeszített sodronykötélre, ennek ellenére néhány vagány csak fennakadtak az elmúlt évtizedekben rajta. A legemlékezetesebb eset pedig még a ’90-es években történt. Egy teherautónak éppen akkor romlott el a fékje, amikor a sofőr ráfordult a vízijárműhöz vezető útra. A meredek lejtőn felgyorsult, felhajtott a kompra, a másik oldalon pedig bele a vízbe. Szerencsére a sofőr idejében leugrott az elszabadult teherautóról, de a járművet a búvároknak kellett kihúzniuk a vízből.

- Két út sem egyforma. Sok embert megismertem a révész mesterségnek köszönhetően. Beszélünk néhány mondatot, sokan kérdeznek a kompról és a Tiszáról. Vannak visszatérő utasaink is és olyanok, akik először jönnek és félnek. Nem egy esetben kértek már meg bennünket, hogy mi álljunk fel az autójukkal a kompra, illetve a túloldalon vigyük le a kocsit, mert ők nem merik. Olyanok is voltak már, akik cidriznek, sőt, olyan is, aki még a szemét is befogta az átkelés alatt. A többség azonban élvezi az utazást, gyönyörködnek a Tiszában és a környezetében, hiszen a természet mindig más és más arcát mutatja. Sokaknak a néhány perces út felér egy kikapcsolódással – mesélte a mindszenti révész, aki szerencsésnek érzi magát, hogy 30 éve az élet odasodorta a révhez.