2025.04.03. 11:00
A kapitány elhagyta a léket kapott hajót
Van az a mondás, hogy „a kapitány az utolsó, aki elhagyja a süllyedő hajót” – de úgy tűnik, Szentesen ez épp fordítva működik. A városban 40 embert küldtek el az önkormányzati intézményekből, a kirúgott emberek családjainak megélhetése kérdésessé vált, mindeközben a városvezetés egy része Kínába utazott. Hogy pontosan mi célból történt az utazás, azt senki sem tudja, de egy biztos: nem a helyi munkanélküliek problémáit akarják megoldani ott, 7000 kilométerre Szentestől.
Nem titok, hogy egy ilyen utazás nem filléres mulatság. Repülőjegyek, szállás, étkezés, helyi közlekedés – ezek mind pénzbe kerülnek. Valószínű, hogy nem fapados járattal és hostelben tölti az időt a delegáció, hanem méltó körülmények között. De miből finanszírozzák ezt az utat? Ha a város költségvetéséből, akkor jogos a felháborodás. Hiszen, ha arra van pénz, hogy a polgármester és társai egzotikus tárgyalásokra utazzanak, akkor vajon miért nincs pénz a munkahelyek megmentésére?
Persze, lehet azt mondani, hogy a kínai kapcsolatépítés hosszú távon megtérül. Talán egy gazdasági együttműködés van kilátásban, vagy befektetőket próbálnak Szentesre csábítani. De miért nem mondanak erről semmit? Egy ilyen horderejű utazás előtt legalább annyit elvárna az ember, hogy a városvezetés előzetesen tájékoztatja a lakosokat.
Szolidaritás vagy luxusutazás?
A tömeges leépítések nemcsak statisztikai adatokat jelentenek. Az elbocsátott emberek mögött családok állnak, akik egyik napról a másikra jövedelem nélkül maradtak. Ezek az emberek jogosan érzik úgy, hogy egy városvezetésnek elsődleges kötelessége a lakosság érdekeit képviselni, nem pedig luxusutakra költeni a közpénzt. Egy olyan időszakban, amikor megszorításokat kell bevezetni, nem éppen a legjobb üzenet, ha a vezetők több ezer kilométerre repülnek – főleg, ha a célállomás egy olyan ország, amelynek beruházásai kapcsán más településeken is komoly viták alakultak ki.
És még ha lenne is értelme az útnak – hiszen elméletileg a város fejlődését is szolgálhatja –, miért hallgatnak róla? Miért nincs nyilvános terv, célkitűzés, beszámoló? Ha minden rendben van ezzel az úttal, akkor miért nincs egyetlen hivatalos tájékoztatás sem?
