2025.05.23. 11:00
Szabadon kószáló bikák borzolják a kedélyeket, de mi lesz a sorsuk?
Egy hete derült ki, hogy Székkutas határában az egyik gazda – bár én inkább csak jószágtartónak hívnám, gazda ugyanis az, aki törődik az állataival – éheztette a szarvasmarháit. Néhány közülük el is hullott. Amikor az esetről jegyzetet írtam, az állattartási kultúra fájó hiányára hívtam fel a figyelmet. Ki gondolta volna, hogy egy hét múltán ismét témát ad nekünk ugyanez az állatkínzó?
Merthogy időközben a szerencsétlen kérődzők némelyike kínjában, élelmet keresve kitört a karámból. Azóta letapossák a földeket, amerre járnak, lelegelnek mindent, amit találnak, semmi és senki nincs biztonságban tőlük. A környék lakói rettegnek, amit meg is értek. Egy több száz kilós bika akár véletlenül is fellökhet valakit úgy, hogy komoly sérülést okoz, ráadásul ezek az átélt borzalmak miatt zaklatott lelkiállapotban is vannak. Néhányat egyébként már sikerült befogni közülük, hárman azonban még mindig szabadon csatangolnak.
Az állattartási kultúra és a felelősség
Azt hallottam, az aggódó helybeliek némelyike már azt sem bánná, ha lelőnék a bikákat. Abban természetesen egyetértek velük, hogy első a biztonság, de szerintem ez mélyen igazságtalan lenne. Ezek a jószágok a poklok poklán mentek keresztül, nem tehetnek arról, hogy mi történt, és ezek után még ők fizessenek az életükkel a tulajdonos felelőtlenségéért?
Mi lehet a méltányos megoldás?
Egy hete arra is igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a méltányos bánásmód nemcsak a házi kedvenceknek, hanem a haszonállatoknak is jár. Hogy mi lehet erre a mostani lehetetlen helyzetre a megoldás, nem tudom. Szeretnék azonban hinni abban, hogy a hatóságok ezzel foglalkozó szakemberei megtalálják – minél előbb.
