Egy éjszaka, amikor a várost majdnem elnyelte a víz

– Húszéves voltam. Azok közül, akikkel együtt a város védelmében részt vettem, sajnos már nem sokan élnek – mondta Kovács Sándor önkormányzati képviselő. Ő volt az, aki – részben személyes indíttatásból – nyolc évvel ezelőtt előállt az ötlettel, legyen emlékműve az árvízvédelem makói hőseinek. Az emlékjelet végül öt évvel ezelőtt, az ötvenedik évfordulóra állította fel a makói önkormányzat a Szegedi és a Kölcsey utca sarkán, közel a töltéshez. Kovács utólag visszaemlékezve az ötvenöt évvel ezelőtti kis híján tragikus napokra azt mondta, szemtanúja volt a kitelepítésnek és annak is, hogy katonai járművek vonulnak a gát irányába. Megjegyezte: akkoriban fel sem tudta fogni, mekkora szervezettség állt a mögött, hogy a várost sikerült megvédeni.

Kitelepítés és élethalálharc a gátakon

A Maros az egyébként is csapadékos 1970-es esztendőben amiatt áradt meg, hogy romániai vízgyűjtő területén május 12-én 100 milliméter csapadék hullott. Az árhullám 19-én érte el a várost, majd a folyó 20-án tetőzött 624 centiméterrel. Félelmetes belegondolni, hogy az akkori vízügyi szakemberek becslése szerint  2 méteres vízszint a város szinte minden pontján lett volna, de néhol 4, a mélyebben fekvő területeken 6 hat is, ha a folyó áttöri a gátat. Márpedig ennek megvolt a valós esélye, hiszen a lakott terület közelében több helyen is úgynevezett buzgárok jelentek meg a töltés oldalán – azaz átszivárgott a víz. Ezt látva az illetékesek úgy döntöttek, Makó – meg az ugyancsak veszélyben lévő Földeák és Óföldeák – lakosságának védekezésben részt nem vevő részét kitelepítik. Mindmáig ez volt Európa legnagyobb ilyen jellegű, egyetlen éjszaka alatt végrehajtott akciója. Az emberek átmenetileg Hódmezővásárhelyen és Szentesen kaptak szállást, menedéket. A visszaemlékezések szerint amikor visszatértek, Makó templomaiban meghúzták a harangokat.

Az árvízvédelem makói hőseinek emlékműve

Az ötvenedik évfordulóra készült árvízi emlékjel a maga nemében különleges. Az ideiglenes árvízi védmű nemcsak homokzsákokból, hanem úgynevezett Pátria-­fémlemezekből is állt. Az alkotás fő eleme egy ilyen lemez, rajta egy nagy méretű képpel a küzdelemben részt vevőkről, a túloldalon pedig egy rájuk emlékező felirattal. A park mellett álló egyik ház oldalán elhelyezett vízmérce azt is megjelöli, milyen magasan állt volna ott a víz, ha nem járnak sikerrel a gát védői. Az öt évvel ezelőtti avatáskor Halmágyi Pál nyugalmazott múzeumigazgató a szerény, de nagyon kifejező emlékmű üzenetéről azt mondta, az árvízi küzdelemnek névtelen hősei vannak: többek között önkéntesek, magyar és orosz katonák, munkások, vízügyi szakemberek.