Barátság

Érzelmek alkotnak, építenek fel minket. A józan ész, az okos megfontolás helyett gyakran döntünk érzelmeink, érzéseink alapján, a szívünkre hallgatva. Ez az út kellemes meglepetésekkel, nagyszerű pillanatokkal, percekkel és csalódásokkal van kikövezve. Olykor a sírás fojtogat, máskor madarat lehetne velünk fogatni. No, elég a közhelyekből! De igaz, és szintén közhely, azért váltak azzá, mert generációkon keresztül igaznak bizonyultak. És a barátság? A középiskolaiak például tovább élnek, fennmaradnak a most zajló érettségik után is.

Barátság

Könnyebb megmondani azt, ki a szerelmünk, mint azt, ki a barátunk. Szüleinket, nagyszüleinket szeretjük, általában feltétel nélkül megbízunk bennük, amíg élnek hallgatunk szavukra, tanácsaikra – olykor bizony utána is, felidézve bölcsességeiket. Érzelmekkel kötődhetünk mindenhez, ruhához, egy kedves használati tárgyhoz, évszakhoz, hónaphoz, napszakhoz, ételhez, italhoz, de felesleges tovább sorolni. A családtagok és a kedvesünk, a párunk mellett úgy gondolom, a legfontosabbak és meghatározók a barátok. Melyikük az igazi, az őszinte? – a kérdésre keressük a választ. Gyerekként azt hittem, Tamás – lehet, nem ez volt a neve, de nincs jelentősége – jó barátom, többször játszottunk együtt, feljött hozzánk, tologattuk és ütköztettük a matchboxokat. Egyszer azt vettem észre, több kisautóm eltűnt, ellopta. Nagy csalódás volt, máig eszembe jut. Ez is érzelem.

Ki az igazi barát?

A legtöbb minket körülvevő emberről ez soha nem derül ki ilyen nyilvánvalóan. Nem kerül olyan helyzetbe, hogy hibázhasson és mi sem tesszük próbára. De gyanakszunk. Gyanítjuk, kibeszéli titkainkat, jót röhög a haverjaival – lehet, azok az igazi barátai? – vélt vagy valós bénaságunkon, hibánkon. Ismerős, nem? Akkor, miként tudhatjuk meg valakiről, hogy igaz barát? Egyszerű és bonyolult. Ellentmondok magamnak. Az akiben feltétel nélkül megbízunk, úgy hisszük, bármit megtenne értünk. Ha ezt érezzük, az a barátság. Legalábbis részünkről. Vagyis Tamás is az volt.