2025.05.22. 10:00
Büszke vagyok
A Délmagyarország ma, május 22-én száztizenöt éves. Büszke vagyok arra, hogy ebből több mint 30 évet együtt tölthettünk.
Megírtam a vasárnapi utolsó cikket, de nem volt kedvem kimozdulni. A naptárra pillantottam, és beugrott, nemsokára szülinapot ünnepelünk: május 22-én lesz 115 éves a Délmagyarország. 1910-ben ezen a napon jelent meg először, 64 oldalon. A halála előtti utolsó interjút közöltük – a többes szám kicsit nagyképű – Mikszáth Kálmánnal, pár nappal később hunyt el. Az állandó szerzők között szerepelt Juhász Gyula és Móra Ferenc, valamint Ady Endre, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső; és amikor Szeged címen jelent meg az újság, 1925. március 25-én olvashatták benne az emberek József Attila Tiszta szívvel című versét. Büszke vagyok.
Mit mondhatnék?
Nem tudom, mit mondhatnék. Miként tekinthetném magam ennek a nagy múltú – vidéken első ebben a kategóriában – lapnak a teljes jogú munkatársának. A fenti névsor messze nem teljes, és azt írni, hogy ők a kollégáim, megbocsáthatatlan fennhéjázás lenne. Nem. Ilyet gondolni sem szabad. A szerencsém, olykor a szerencsétlenségem úgy hozta, hogy 1996. február 16-ától annál az újságnál dolgozhatok, ahol évtizedekkel, több mint évszázada Ők. Nem akartam patetikus lenni. Ugye, nem voltam az? Amint újra a naptárra néztem, láttam: a közelmúltban volt évszázada, hogy megjelent a Tiszta szívvel. Még egyszer: büszke vagyok. Mást nem érezhetek. És már olyan régen, több mint egy emberöltőnyi ideje, vagyok a lapnál, hogy vannak halottaim: Halász Miklós, Bagaméry László – Baga nem is oly’ régen, 2021-ben hagyott itt minket –, Gyürki Ernő, Nikolényi István, Gyenes Kálmán, Enyedi Zoltán, Oláh Zoltán, és legutóbb Hegedűs Szabolcs. Jól csengő, ismerős nevek, Szegedi famíliák „fogadott” családtagjai. Ők is a Délmagyarország. Jó leírni, hogy én is, és mostani pályatársaim.
Büszke vagyok
Akik évtizedek óta előfizetők, azt érezhetik, amit én. Szeretik a Délmagyart, bár elég szeszélyes, olykor simulós, dorombolós, hűséges, olykor hűtlen, céda, csalódást keltő, alaposan próbára tesz, tesztel, kitartunk-e mellette. Továbbra is állítom: büszke vagyok. Arra, hogy 115 éve megjelent, és arra, hogy még mindig létezik.
