A királydinnye és a sors keze

Csakhogy, hacsak nem kövezték le teljesen az udvarukat, meg a házuk előtti közterület sem betonos, akkor nekik is kell fűnyíró, aminek a hangja esetleg zavarhat másokat.

Nem a zaj zavar

Azt, hogy vannak települések, ahol a vasárnapi fűnyírást rendelettel tiltják, a magam részéről nem tartom helyesnek. Az ember hétköznap dolgozik, ráadásul a fűnyírás az időjárástól is függ. Van, hogy csütörtökön még esett az eső, majd két napig száradt a fű. Persze, hogy sokan esnek neki vasárnap, hogy levágják, főleg, ha a meteorológusok hétfőre már megint csapadékot jósolnak.

A fűnyírásban tehát engem a zaj nem zavar.

Sok mindent felver a fűnyíró a kerékpárútra

Más valami azonban igen, nem is kicsit. Ez pedig az, amikor valaki a háza előtti közterületen levágja ugyan a füvet, de a járdát, vagy a kerékpárutat, illetve az út szélét nem söpri le. Esténként biciklizni járok. Kisvárosunk körúti kerékpárútja is a napi távom része. Frászt kapok, amikor azt látom, hogy a bicikliutat beborítja a nyesedék, meg amit még felver a fűnyíró a betonra, például a királydinnye igen szúrós magját. Így nemcsak frászt kapok, hanem durrdefektet is a biciklikerekembe.

Eltolták, hát tolhattam...

Legutóbb éppen húsvét vasárnap voltam kénytelen hazatolni a bringát egy trehány alak miatt. Két hete is volt egy defektem, az egy másik ház előtt. Tavaly is sokszor jártam így. Szinte megváltás volt, amikor a fű megállt a növésben. Egész télen jók maradtak a kerekek.

Szerintem senkinek sem esne le az aranygyűrű az ujjáról, ha lesöpörné a kerékpárutat a fűnyírás után. Már csak a sors keze miatt is, ami időnként visszanyúl. Hogy nehogy egyszer maga is beletenyereljen abba a királydinnyébe…